104366. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés tőzegnek a nyerstőzeg gépi víztelenítésével való kitermelésére és nemesítésére

— 9 — az alsó dugattyút pedig felnyomja, mihelyt a ,sajtói ókcisárba zárt anyag ellenállása az alacsonynyomású víz hatáskörzet én túl növekedik. A IV. ábra szerinti 5 A—B szakaszt az alsó dugattyú az alacsonynyomású víz hatása aliatt rövid idő alatt teszi meg. B-nél az anyag ellenállása annylira megnagyobbodott, hogy az alacsonynyomású víz többé nem képes a 10 dugattyút magasabbra hajtani. Ennélfogva a B—C utat a nagynyomású víz hatása alatt kell foganatosítani. Ha a nyerstőzegből és tőzegporból álló keverék víztelenítését a leírt feltételek 15 betartásával végeztük, úgy kb. 50%-os víztartalmú sajtolt anyagot kapunk. Már kifejtettük, hogy a sajtolt anyag túlnyomó része kb. 15%-ig utánszárítandó. A szárítást általában fáradtgőz-szárítókban, az 20 energiaközpont fáradtgőzérvei hajtjuk végre. Noha a keverék víztelenítését igen messzemenően foganatosítjuk, a szárító berendezésekben még mindig nagymenynyiségű víz párologtatandó el. E víz-25 mennyiség pl. oly tőzegbrikettgyárban, melynek napi teljesítménye 60—70 tonna brikett, kb. 140 tonnára rúg. A vizet a gőzzel fűtött szárítókészülékekben levegő hozzávezetésóvel párolog-30 tatjuk el, amikor is a víz levegővel keverten távozik a szabadba. A gőz- lég-keverék vagy a párák nagy hőmennyiségeket tartalmaznak, melyek főleg rejtett meleg alakjában vannak a páragőzben és kihasz-35 nálatlanul távoznak. Ha e hőmennyiséget messzemenően hasznosítani akarjuk, akkor a következő feltételeket kell teljesítenünk: 1. A hasznosításra tekintetbe jövő pá-40 ráknak gyakorlatilag véve légmenteseknek kell lenniök. Ezért a szárítóberendezés ama részének, melyet a párák hasznosítására veszünk igénybe, nem szabad légbevezetéssel dolgoznia. 45 2. A párameleg újbóli visszanyerése és újbóli fehasználása az ellenáram-elv szerint hajtandó végre. 3. Gondoskodnunk kell arról, hogy valamennyi hőátvivő felület tökéletesen 50 tiszta maradjon, mivel ama hőmérsékletkülönbségek, melyekkel kénytelenek vagyunk dolgozni, az említett müveletek ellenére meglehetősen csekélyek. Ami az 1. pontot illeti, mindenekelőtt 55 megjegyzendő, hogy a párákban rejtett és érezhető hőmennyiségek vannak, melyek közül a rejtett hő mennyisége az érezhető hő mennyiségének többszöröse 6S <9> légtartalom növekedésével csökken, azonban a. tekintetbe jövő gőz-, lég-keverékeknél. 60 mindig oly túlnyomó mennyiségű, hogy a párákból való hatásos hővisszanyerés céljaira csak a rejtett meleg jön tekintetbe. A rejtett meleg azonban csakis a párákban lévő gőz kondenzálása révén szaba- 65 dúlhat fel, mely csak akkor áll be, ha a gőzlégkeverék harmadpontja alá megyünk. A légtartalom növekedésével azonban, a harmatpont-hőméirséklet gyorsan csökken és hamarosan oly hőmérsékleti körzetekbe 70 sülyed, melyek olyan alacsonyak, hogy a páramelegnek fűtési és szárítási célokra való újbóli felhasználása nem gazdaságos. Ha a párákban levegő van, akkor az egész rejtett meleg 100—99° C hőmérsék- 75 letek között szabadul fel. Ha ellenben a párák, súly szerint, csak Vá rész levegőt tartalmaznak, ami a szokásos szerkezetű és üzemű szárítóberendezéseknél alig érhető el, akkor a rejtett meleg kondenzá- 80 ciója és újbóli felhasználása csak kb. 92.5° C-nál kezdődik és 87°-nál csak félig ment végbe. A hátralévő felerészt ily körülmények között alig lehet már visszanyerni. Hogy a hátralévő résznek csak a 85 felére tehessünk szert, 75° alatti hőmérsékletek alá kellene menni, amelyek az újbóli felhasználás céljaira meglehetősen értéktelenek. Ily alacsony hőmérsékletű meleg újbóli felhasználásánál oly fűtőfelületek- 90 hez jutunk, melyek az eljárás gazdaságosságát teljesen kétségessé teszik. A fenti 2. pontra vonatkozólag megjegy zendő, hogy még gyakorlatilag véve lég- ; mentes páráknál is, melyeknél a gőz kon- 95 denzálása 100—90° C-nál sikerül, úgy a hő visszanyerésénél, mint a hő újbóli felhasználásánál is az ellenáramú elv szerint kell dolgoznunk, hogy racionálisan méretezett hűtőfelületekkel való messzemenő 100 kihasználás váljék lehetővé. Ami végül a fenti 3. pontot illeti, figyelembe veendő, hogy az esetben, ha a párák port tartalmaznak, ami barnaszén-szárításnál mindig tapasztalható, a legjobb 105 portalanító berendezés sem képes a hőátvivő felületeket annyira pormentessé tenni, hogy lassanként a párák által átjárt összes készülékek be ne szennyeződjenek. ' • A már magukban véve is csekély hőmér- ll(j sékletkülönbségeknél is azonban a hőátvitel teljesen kétségessé válik, ha a hőátvivőfelületek -nem teljesen tiszták. Az ezen feltételek által megszabott feladatokat a találmány szerint módunkban 115 'áll teljesen megoldani. Az alábbiakban feltételeztük, hogy a szárítást a maguk-