104360. lajstromszámú szabadalom • Önműködő fék gépkocsi-vontatású, egy- vagy többtengelyű pótkocsihoz

Megjelent 1933. évi szeptember hó 236-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI RTRÓSÁG SZABADALiMI LEÍRÁS 104360. SZÁM. — XXa/2. OSZTÁLY. Önműködő fék gépkocsi-vontatású, egy- vagy többtengelyű pótkocsihoz. Magyar Waggon- és Gépgyár Részvénytársaság Győr. A bejelentés napja 1931. évi február hó 10-ike. Minit ismeretes, a manapság ha szna butus gépkocsi-vontatású pótkocsik fékezése kézzel! törlténilk, vagyis minden egyes pótkocsiié egy-egy fiékező ül. Ez a fékezési mód 5 azonban korántsem kielégítő, miivel a kézi fékezés soha sem történik sem kellő időben, sem a kellő gyorsasággal, nem is igazodik pontosan a szükséglethez és neim is érzékeny. Költséges voltán kívül mindez 10 természetesen az üzembiztonság rovására mieigy. A találmány célja, hogy ezeket a hátrányokat elhárítsa és a fékezést önműködővé, a külön-külön fékező személyt pedig 15 feleslegessé tegye. Lényeige, hogy a póitlaocsi fékberendezésének egy,ik szervo, a vonórúd a gépkocsi mozgáséit, aránylag kis jáltlékkipl követi; a vonórúd a pótkocsi fékemelty\űjére pedig oly módon hat, hogy 20 mihelyt a gépkocsi sebessége bizonyos határ alá csökken, a fékezés megkezdődik, fékező erő1

pedig mindig a giépkocisli és a pótkocsi közti sebességkülönbségnek falai meg. A metán keletkező lökéseiket csilla-25 pító rugó veszi fel. A berendezés egyaránt alkalmas belső, vagy külső pofás fékeikhez, sőt szalagfékekhez is, úgyszintén — rögzítés céljából — a gépkocsitól függetlenül kézizel is működtethető. 30 A csatolt rajz a berendezéis egy kiviteli alllafcját tünteti fel és pedig az 1. álbra a találmánybelli fékberendezés rudazatának oldalnézetét, a 2. ábra pedig a. fékdob oldalnézetét (az 35 1. ábra folytatását) végül a 3. ábra a fékberendezés felülnézetét szemlélteti. A rajzollt helyzet nyitott fékálláist mutat, az (1) vonórúd abban a helyzetiben 40 van, amelyet a legkisebb vonóerő kifejtése (pl. aszfalton való gördülés) esetén is elfoglal. Ha a vonóéTM növekedik, ugy a (2) vezetékben mozgó (1) vonórúd a (4) nyoimódaraib közvetítésével összenyomja a (3) rugót; szélső helyzetben az (1) vonó- 45 rúd melllső élén létesített „a" él cgó-:z> n a III. jelzésű helyzetig jöihet előrie. Miivel azonban a (8) félklkar és a vonórúddal öiszszieköttietésbeffi levő (7) görgő között kényszeirkapesolat nincs, a (8) féikkiair az (1) 50 vonórúdnak ebben a mozgásában neim vesz részt, azaz a fék változatlannil nyitva, márad, bátr miként változik isi a, vemóerő a minimumtól a maximumig. Ha azonban biáirimi'lyen oknál fogva a vontató gépkocsi 55 sebessége csökken, a fékezés azonnal beköveltikieiziik, meirt az (1) vonórúd beleütközik a vontató gépkocsinak az (1) vonórúd (17) szemébe alkaiszltotit (fel nem tünteitetlt) vioinótargáha, a vonórúd „a" éle elfoglalja 60 a II. jelzésű helyzetet, ugyaniakkor a (8) flékkart a (7) görgő hátranyomja, amely mozgás következtében a (10, 11, 12, 13) rudazat segítségéivel a (18) fékkuilcs elfordul és a (14) fékpofák a (19) fékdobhoz, nyo- 65 miulnaik. (Kiilsőpofás fék, vagy szalagfék eseltén csupán a rudazat nyer más kiképzésit, a működés változatlan). A fékezés oslupán addig tart, amíg a vonítaíett kocsi sebessége egyenlővé válik a gépkocsi se- 70 besiségéveil, mivel ettől a pillanatltól kezdve az (1) vonórúdon ismét húzást kell kifejtieni; az (1) vonóirúd előre nyottnul legalább addig, hogy az „a" éle legalább az I-ies helyzetet foglalja el, miközben a (8) 75 kairít a (9) súly előre buktatja, ami általi a fék nyílik. A (8) kart a fék nyitott helyzetében — amelyet a rajz, is feltüntet —• (20) ütköző állítja meg, ami álltai elérjük, hogy ez a (8) kar neim tudja a (18) fék- 80