104358. lajstromszámú szabadalom • Gyűrűalakú szerszám, illetve géprész, főként anyaminta csövek és fémidomdarabok melegen való alakítására

Megkísérelték már anyamintáknak egyetlen darab gyorsacélból való készítését, de az egészben ilyen acélfájtákból készült anyaminták nem bizonyultak tartó-5 saknak, mert kitűnt, hogy rövid használat után a nagy hőmérsékleti és nyomási változások következtében megrepedeznek. Sárgarézcsövek sajtolásához ezért ezideig kénytelenek voltak oly acélokat használni, 10 amelyek lényegesen kevesebb wolframot tartalmaznak, mint a gyorsacélok; ilyen acélok, bár sárgaréz sajtolásához eléggé tartósak, vas sajtolás ára nem alkalmasak. A találmány értelmében, ha gyorsacélt 15 használunk, lényegesen nagyobb tartósságot érünk el azáltal, hogy az anyamintának csak egy keskeny gyűrűalakú részét, vagyis csak az alakító gyűrűt készítjük gyorsacélból. Gyorsacél helyett azonban 20 használhatunk ötvözött keményöntvényt, stelit-típusú ötvözeteket és „Widia "-fajta zsugorított nehézfém vegyületeket. Javasolták már lyukasztó szerszámok kopásnak leginkább kitett részeinek, stelit-25 típusú ötvözetekből oly módon való készítését, hogy a megvédendő vagy páncélozandó helyekre, vagy részekre cseppfolyós állapotú sielitet csepegtessünk. Azonban ez nem hasznosítható anyaminták készí-30 téséhez, mert ezek, ha csak a munkaélük készült stelitből, nem alkalmasak a melegsajtoló munkához. Az anyaminták azon részeinek, amelyek az izzó fém munkadarabbal érintkeznek, aránylag nagy 35 wolfram tartalmú acélból kell lenniök, ilyfajta acélokat pedig nem igen lehet stelit rácsepegtetéssel megvédeni vagy páncélozni. Hegy stelitet használhassunk anyain int ák készítéséhez, természetesen 40 oly acélíajtákat kell használnunk, amelyek steiittel hegeszthetők, de az ilyen acélok nagy hőmérsékletnél nem elég ellenálló képességűek, úgy, hogy ha stelitet használunk, nemcsak a működő élt, hanem 45 az egész működő felületet kell elég vastag steiitréteggel bevonni, hogy az acélt kellőképen megvédjük. Azonban ennek sincs gyakorlati értéke, mert az egész felületnek steiittel valló bevonása nemcsak 50 olyan költséges, hogy arról le kell mondani, de az ily bevonatok sajtoló szerszámoknál nem is tartósak, mert a használatos acélok és a síelitek tágulási együtthatói eltérők. 55 E problémákat szem előtt tartva, a találmány olyan szerkezetű anyamintára irányul, amelynél az alakítógyűrűt a munkadarattartó gyűrű fedi, de az utóbbi nem fedi teljesen az alakító gyűrű bélését, mely bélés úgy készül, hogy folyékony 60 stelitet vagy valiamely más kemény fémet, pl. keményöntvényt, gyors acélt stb-t csepegtetünk az alakító gyűrűnek egy vájatába. Az ilyen szerkezet vagy elrendezés lehetővé teszi az alakító gyűrűhöz oly acé- 65 lok használatát, amelyeknek nagy hőmérsékleteknél nincs különös ellentálló képességük s ennélfogva nagy wolfrantartalmuk sincs. Azáltal, hogy a munkadarabtartógyűrű belső átmérőjét na- 70 gyobbra vesszük az alakítógyűrű bélésének belső átmérőjénél, úgy, hogy a bélés sugárirányban a munkadarabtartó gyűrű belső furatán túl befelé előugrik, ama további eredményt érjük el, hogy a bélés- 75 nek elkopása nem vonja maga után egyszersmind a munkadarabtartó gyűrű legömbölyített élének kopását. Tehát a munkadarabtartó gyűrű sok bélést fog túlélni, míg az ismert sajtdiószerszám szer- 80 kezeteknél, amelyeknél a munkadarabtartó gyűrű belső éle összeesik a bélés élével, vagyis amelyeknél a munkadarabtartó gyűrű belső átmérője egyenlő a bélés belső átmérőjével, a munkadarabtartó 85 gyűrűt mindenkor a béléssel együtt kell kicserélni. Azt találtuk, hogy a melegen sajtolt acélcsövek gyártásánál használt anyaminták alakító gyűrűjének elpusztulása nem go annyira kopásból, mint inkább az alakítógyűrű működő élére ható hirtelen hőmérséklet- és nyomásváltozások folytán bekövetkező megrepedezésből ered. További megoldandó feladat volt tehát, 95 hogy az alakító gyűrűnek e benne keletkező repedések okozta pusztulását elkerüljük. Még további feladat volt, hogy megkönnyítsük és némely esetben mindenek- 100 előtt lehetővé tegyük fémötvözetekből és vegyületekből való ilyfajta szerszámok megvédését, mely anyagok különleges szilárdságuk, kopás elleni ellenállásuk, stb. miatt e célra kívánatosak, de amelyek (a 105 gyártásuknál leküzdendő viszonyok folytán) vagy egyáltalán nem, vagy pedig csak nagy nehézségek árán — mint az izzított nehézfémvegyületek, pl, Widia fém esetében — legfeljebb aránylag kis dara- 110 bókban állíthatók elő. Ez a feladat úgy oldható meg, hogy az alakító gyűrűt részekből, vagyis több szegmensből állítjuk össze, amelyek száma a gazdaságos gyártás lehetőségi határán belül megegyezik az 115 egy darabból való alakítógyűrű használata esetén ezen mutatkozó repedések számával.