104350. lajstromszámú szabadalom • Mélyfúróberendezés

Megjelent 1933. évi szeptember hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 104350. SZÁM. — XXI/e. OSZTÁLY. Mélyfúróberendezés. Szilágyi László bányalntéző Budapest. A bejelentés napja 1929. évi augusztus hó 29-jke. Mélyfúrásoknál, általában artézi és fúrott kutak öblögetéssel végzett munkálatainál, az iszapos, futóhomokok és egyéb lazább rétegek fúrása közben a béléscsö-5 vezet, az azokból származó betódulások és omladékok tapadása miatt, szorulni szokott, ezért időnkint a béléscső mozgatása feltétlen szükséges. Ezen beszorulások nem észlelhetők előre, nem mindig állapítható tók meg kellő időben és néha a rétegváltozások folytán, vagy üzemzavar esetén oly hirtelen állanak elő, hogy a csövezet megmozgatása egyáltalában nem, vagy csak igen nehezen, nagy idő- és energia-15 pazarlással sikerül. A béléscső beszorulásainak leggyakoribb oka, hogy a szokásos csőmozgatási eljárás a fúrás és az öblögetés beszüntetésével jár és csak a fúrószerszám kiépítése, 20 a csigasor beszerelése után történhetik meg, mely munkálat ideje alatt a béléscsövezet gyorsan beszorul. Az eddigi szokásos csőmozgatás úgy történik, hogy a béléscsövezetet, az úgy-25 nevezett csőkolonnát, 2—3 méterre gépierővel felemeljük és ezután kézierővel forgatjuk. Üzemzavar esetén, vagy szünet közben, gépierő nélkül csőmozgatást az eddigi eljárások mellett végezni nem le-30 hetett. A találmány szerinti készülékkel a béléscsövezet, megemelés nélkül, nyugvó helyzetben is kézi erővel megforgatható. Mivel a találmány szerinti berendezés-35 nél a béléscsövezetnek az eddigi szokásos felfüggesztéssel való megemelése szükségtelen, a fúrást, az öblögetést nem kell beszüntetni és a fúrószerszámot nem kell kiépíteni és a csőmozgatás a fúrás folya-40 mata alatt is elvégezhető. E csőmozgatás a fúrás folyamatára zavarólag nem hat, ezért bármikor eszközölhető és szükségszerint rendszeres időközönként gyakori csőmozgatást lehet végezni, melyet üzemzavar, vagy szünet esetén gépi erő nélkül 45 is lehet folytatni, miáltal a béléscső beszorulása feltétlen elkerülhető. A találmány szerinti berendezés lényege, hogy a béléscsovezet a vezérkolonnával szemben forgathatóan van ágyazva 50 és a kettő közötti csőköz tömítve van. Hogy a forgatás kézi erővel legyen végezhető, a béléscsövezetet célszerűen golyósán ágyazzuk. A vezérkolonna felső végén egy csőfej- 55 fészek van kiképezve, mely a -béléscsövezetet befogó és a csőfejfészekkkel szemben forgatható szervek csapágyát hordozza. Ugyancsak ebben van kiképezve a csőköz tömítése is. A forgó ágyrészben, melyet 60 az alábbiakban csőszorítófejnek nevezünk, közvetett öblögetés esetén oly vízutak vannak kiképezve, melyek az álló csőfejfészekbe bevezetett vizet a béléscsovezet forgatása közben is, állandóan en- 65 nek belsejébe vezetik. Az öblögetéssel való fúrásoknál a vezérkolonna vagy a már leállított béléscsovezet és az utána következő béléscsovezet kaliberkülönbsége okozza azt a cső- 70 közt, melyet a fúrólyuk öblögetése alatt mindig le kell zárni, hogy az öblögetővíz a helyes irányban kerüljön felszínre. Ezen csőközi lezárásra eddig egyszerű módon a csőszorító alatt a béléscsőre csavart 75 kenderkötél vagy egyéb anyagból készült tömítést használták, melyet a külső béléscsőre szorítottak. Ez a tömítés gyakran átereszt és a két cső közé szorul. A találmány értelmében a csőközt úgy 80