104341. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet gépkocsiknak helyben való megfordulására

Megjelent 1932. évi szeptember hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI H ÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 104341. SZÁM. — XXa/2. OSZTÁLY. Szerkezet gépkocsiknak helyben való megfordulására. Bartolák Pál főgépész Bruay sur l'Escaut (Nord-France). A bejelentés napja 1930. évi október hó 16-ika. A gépkocsinak helyben való megfordulása a szűk utakon való közlekedésnek egy régi problémája, melynek eddig sikeres megoldása nem volt. Ez a probléma 5 pedig annál inkább égetővé válik, amint a nagyvárosi forgalom az automobilok gyors és könnyed alkalmazkodását megköveteli. Az eddig ismert megoldás, ú. m. az utcai fordító korong alkalmazása, nem 10 mindig lehetséges, de különben is állandó hatósági személyek alkalmazását tenné szükségessé s emellett sem volna elkerülhető, hogy forgalmasabb időpontokban éppen a fordító korongra várakozó gép-15 kocsik idéznék elő a legnagyobb torlódást. A találmány már most ezen hátrányokat úgy küszöböli ki, hogy a fordítószerkezet magán a gépkocsi alvázán van 20 elrendezve és pedig oly módon, hogy annak kezelését a gépkocsivezető minden nehézség nélkül elláthatja s helyben megfordulhat, annélkül, hogy az utasoknak ki kellene a kocsiból szállniok. A talál-25 mány lényegében az, hogy fordulás előtt a kocsialváz súlypontjában alkalmazott függőleges tartórúd leereszkedik s háromlábával megkapaszkodik a talajon, míg a tartórúd további sülyesztése már a kocsi 30 megemelését vonja maga után, úgy hogy a kocsi az említett három lábon lebeg a talaj felett kb. 6—8 cm.-nyire. Ennek megtörténte után ugyancsak a tartórúdra alkalmazott második forgatókerékpárral a 35 lebegő kocsit e tartórúdja körül 180°-kal elforgatjuk s ennek megtörténte után az előbbihez hasonló módon a lebegő kocsit a talajra visszaeresztjük. Természetesen mindkét műveletet, ú. m. a kocsinak fel-40 emelését, ill. sülyesztését, valamint az elforgatást a gépkocsi motorjával mechanikai ismert gépelemek segítségével végezzük. A csatolt rajzon a találmánynak csupán példakénti megoldását tünteti fel, és pe- 45 dig az 1. ábrán a gépkocsi alvázára szerelve, vázlatos elrendezésben s a 2. ábrán a forgatószerkezet egy részlete függőleges metszetben. 50 A gépkocsi (2) alvázának súlypontjában merőlegesen van az (1) cső a vázhoz erősítve s ebben a csőben van a tartórúd gyanánt is szolgáló (9) csavarorsó elrendezve. Ez utóbbira megfelelő csavarmene- 55 tes (3) kúpkerék van felhelyezve, mely forgatása közben a (2) alváz emelését vagy sülyesztését idézi elő. Az a-lváz ugyanis a (3) kúpkerék agyán alkalmazott körülfutó horonyba kapaszkodó (18) 60 konzola útján a kúpkerékpárral oly összeköttetésben áll, hogy a kúpkerék a beiékapaszkodó s célszerűen az (5) sebességváltó szekrény (6) hajtó kerekének hajtására elforog ugyan, de a (9) csavarorsó e 65 forgásban nem vesz részt, hanem az alváznak függélyes irányú elmozgását teszi lehetővé. A csavarorsó alsó végén a háromlábú vízszintes (10) támasztóbak van alkalmazva, melynek kampós végei a ta- 70 lajba kapaszkodnak, mihelyt a (3, 4) kúpkerékpár a (9) csavarorsót lefelé mozgatja; ha a támasztóbak elérte a talajt s a kúpkerékpár még mindig azonos értelemben működik, akkor a csavarorsó már 75 emelőorsóvá változik s az alvázat megemeli. Elegendő, ha a kocsit csupán 6—8 cm-nyire emeljük meg s akkor kezdetét veheti a kocsinak a (9) orsó körül való