104251. lajstromszámú szabadalom • Tető- és padlásfödém és eljárás annak készítésére
Megjelent 1932. évi augusztus hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI jHHE SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 104351. SZÁM. — VlII/a. OSZTÁLY. Tető- és padlásfödém és eljárás annak készítésére. I)r. Katona Fülöp mérnök Budapest. A bejelentés napja 1930. évi december hó 27-ike. Módosítási elsőbbsége 1931. évi április hó 7-ike. Az a körülmény, hogy újabban már igen nagyméretű építőlapokat gyártanak, nagy kihatással van a födémek készítésére is és egészen új készítési eljárások alkalmazá-5 sát iteszi lehetővé. A mellékelt rajz 1. ábrája az új eljárás szerinti födém keresztmetszetét, 2. ábrája pedig hosszmetszetét mu-10 tatja. A 3—5. ábrák a födém vastartóinak sematikus ábrázolását jelzik, azok meghajlítása és különböző felfekvési eseteinek megérthetésére. 15 Ha tetőfödémet kell készíteni, úgy az eljárás az, hogy az (1) falra, isimert módon fektetett (2) fa- vagy vasgerendáira közvetlenül helyezzük a (3) építőlapokat, melyek nagyságuknál fogva mindig túl ér-20 nek két szomszédos födémgerendán. A lapokat szegezéssel vagy pedig sodronykötéssel erősítjük a gerendákhoz, az illesztési hézagokat pedig bitumenes maszszával töltjük ki. 25 Azután melegítés vagy emulgálás útján folyékonnyá tett, bitumenes (4) masszát öntünk vagy kenünk az építőlapokra, miáltal a födém vízhatlanná válik és hogy a bitumenes massza nyáron meg ne puhul-30 jon, az egészet még kőzuzalékkal hintjük be. Még hatásosabb víztelenítést érünk el, ha a bitumenes massza fölé (5) kátránypapírt ragasztunk. Ha padlásfödémet készítünk, úgy a bitu-35 menes massza helyett cementes habarcsréteget kell a (3) építőlapok fölé helyezni. Alárendeltebb építkezéseknél, a cementes réteg helyett, agyagos sárréteget is lehet alkalmazni. Legalkalmasabb építőlap a tetőfödém 40 céljaira a nádból vagy szalmából préselt és sodronnyal lekötött készítmény. Ha ilyen nem áll rendelkezésre, úgy a (3) réteget úgy kell készíteni, hogy a nádszövetre, melyet a tartók fölé feszítünk, 45 betont csömöszölünk vagy pedig a cementes habarccsal bevont nádszövetre téglaburkolatot helyezünk. Az alsó, sima felületet, ennél a födémnél úgy érjük el, hogy a tartókra, alulról, több rétegben, (7) nád- 50 szövetet függesztünk és azt bevakoljuk. Ha födémgerendák gyanánt vastartókat alkalmazunk, úgy elhelyezés előtt igen célszerű a vastartókat meghajlítani, miként az a 3—5. ábrákból kivehető. Ezáltal 55 kétféle célt érünk el. Először megkapjuk a tetőnek az esővíz levezetésére szükséges lejtőjét, azonkívül elejét vehetjük a kis keresztmetszetű vastartóknál fellépni szokott, túlságos behajlásnak. 60 Ismeretes ugyanis, hogy a kisebb keresztmetszetű vastartók behajlása a középen olyan nagy, hogy azokat e miatt tehetetlenségi nyomatékuknak megfelelően, teljesen kihasználni nem lehet, mert kü- 65 lönben a födém, alul, a középen, úgynevezett hasat kapna. Ha már most a 3. ábra szerinti (9) tartót közepe táján, fölfelé behajlítjuk, úgy a födém elkészítése után ez a tartó is be fog 70 hajolni ugyan, de azért a födém hasasodása el fog maradni, ha kellő mértékű behajlítást végeztünk. A 4. ábra szerint a vastartó kettős traktust hidal át és két helyen van meghaj- 75 lítva, úgy azonban, hogy a tartó közepe a középső (10) felfekvési hely fölött néhány centiméterrel magasabban fekszik és csak