104170. lajstromszámú szabadalom • Növényvédő, különösen fagykár ellen
Megjelent 1932. évi julius hó 15 -én . MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI WUllS.ÍG SZABADALMI LEÍRÁS 104170. SZÁM. — X/h. OSZTÁLY. Növényvédő, különösen fagykár ellen. Pitlik János B-listás fővárosi altiszt Rákoscsaba. A bejelentés napja 1931. évi január hó 15-ike. A kertgazdaságilag v n ívelt növények közül igein sok, így pl. l dinnye, utorka, dohány, sitb. különösein zsienge korukban a leli üléseikkel szemben rendkívül érzékeny 5 és így könnyein elfagy, ami ha a míveiésre í ordított egész miunka neon is vész kánba, a tetíméis mennyiségéibein és minőségében érvényesül. A még fiatal, gyenge növények tapasz-10 talalt szerint az erős, éljjeili lehűléseknek, — ha ilyenek száraz időbein következnek be — aránylag jól ellemtállainak, ha azonban a lehűléseket, amint ez rendszerint történni szokott* köd előzi meg, akkor a 15 nyenge növényre szállt nedvesség már csekélyebb lehűléskor is könnyen fagykárt okoz. Ez ellen a növények legkülönbözőbb módon való letakarásával védekeznek, aimi azonban hosszadalmas és körüll-20 ményes munka és nagy terülteteken alig végezhető el gazdaságosan, különösen akkor, amidőn az időjárás olyan, hogy gyakori éjjeli fagyoktól kell tartamunk. A találmány szerinti növényvédő az 25 említett hátrányokat megszünteti és pedig akként, hogy a védendő növény közeiébein karóit vagy rudat szúrunk le, mielyen megfellelő anyagból, célszerűen deszkából, impregnált kéregpapírosból, fémlemezből, 30 zománcozott bádogból, sitb. készült, előnyösen négyzet-aílakú lapot ágyazunk foroghat óan úgy, hoigy ez rendes körülmények közlött függőleges helyzetet foglal el. Valamely vonóközeggel, pl. huzallal, zsi-35 nórral, zsineggel, stib.-vel azonban a lap a taritóként szereplő karón vagy rúdon vízszintes vagy közel vízszintes helyzeitbe hozható, mikor is a növény fölött ernyő módjára helyezkedik el és ezsáilital megakadályozna, hogy a leszálló kod a gyenge 40 növényt érje és így az esetleg bekövetkező éjjeli lehűlés fagykárt okozzon, Ha tehát az említett védőlapokait, különöslen amíg a növény gyenge, esténként vízszintes helyzetbe hozzuk, a növényiekéit 45 fagy ás eliten hathatósan megvédjük. Napközben a függőleges helyzetű véidőlaipok a növény fejlődését nem gátolják. Hogy az, ily takaró miunkát gazdaságosan és, gyorsan elvégezhessük, az, eigysor- 50 ham lévő védőlapokat vonóközeg, pl. zsinieig, huzal, zsinór, sitb. révén egymással összekötjük úgy, hogy egyetlen zsinór meghúzásával egész sor védőlap hozható vízszintes helyzet,be. E helyzetben való 55 rögzítés célszerűen úgy törttónik, hogy a vonóközeg végét cövekhez erősítjük és kifeszítése uitám a cöveket a földbe szúrjuk. A találmánybeli növényvédő példaképpemi kiviteli alakja a melllékelit rajzon 60 van feltüntetve éis pedig az 1. ábra egy sorban llévő növényvédő oldaünézelte, a 2. ábra ugyancsak oldalnézet nagyobb léptékben, míg a 65 3. ábra a növényvédő axonofmieitriás képe a védőlap vízszintes helyzetekor. A bemutatott példa szerint a növények melleltt a földbe szúrt (a) tarltóm, mely lehet faléc, karó, rúd, szögvas vagy U-vasi, 70 a célszerűen négyzet-alakú (b) védőlap (c) esuklóspásntital foroghatóan van megerősítve, úgy, hogy a védőlap rendes körülmények között függőleges helyzetet foglal el (1. és 2. ábra). Ha azonban a felső víz- 75 szintes élhez erősített (d) vonóközegét, mieíy huzal, zisineg, zsinór, stb. lelhet, meg-
