104155. lajstromszámú szabadalom • Leszívó eljárás színes fényképek előállítására

Megjelent 1932. évi julius hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 104155. SZÁM. IX/Í. OSZTÁLY. Leszívó eljárás színes fényképek előállítására. Dr. Traube Arthur igazgató München. A bejelentés napja 1930. évi február hó 17-ike. Németországi elsőbbsége 1929. február hó 16-ika. Színes képeknek cserzett zselatinrelifekből színes fényképészeti célokra való leszívása magában véve már ismeretes. Ez eljárás úttörői Cros Charles ós Sanger-5 Shepherd voltak, később Dr. König közleményei után az eljárás annyiban tökéletesedett, hogy Gleichmar A. megfigyelései alapján a pinatipiafestékanyagokat is lehetett cserzett zselatinrelifek leszívására 10 alkalmazni. Ez eljárásnak különböző hátrányai vannak, amelyek az, eredményt nagy mérvben kedvezőtlenül befolyásolják és bizonytalanná teszik. Az említett hátrányok 15 főleg abban állnak, hogy nagy mélységű képeknél igen könnyen bekövetkezik a kép részleteinek oldhatósága és hogy a levonatok száma nagyon korlátozott. Rossz mélységek akkor keletkeznek, ha 20 többé vagy kevésbbé erősen túlexponálunk. A levonatok számát pedig az korlátozza, hogy a relif lassan festékkel telítődik és ezt oly erősen tartja adszorbeálva, hogy további mennyiségű festék számára a 25 diffúzió megnehezül, sőt fokozatosan lehetetlenné válik. A nagy mértékben befestékeződött relifnek a festéket megbontó oxidációs szerekkel való kezelésével a festéket ugyan eltávolíthatjuk, miáltal a 30 relif újból alkalmassá válik arra, hogy színezzük és leszívjuk, azonban az ily módon előállított levonatok eltérő jellegűek lesznek és egyáltalában csak kevés leszívást készíthetünk. 35 A találmány szerinti eljárással nemcsak kifogástalan, tiszta és részletezett mélységet érünk el, hanem nagyszámú levonatot is készíthetünk. Azt találtam ugyanis, hogy a pinatipia-40 festékek ama különös tulajdonságának alapja, amely szerint valamely cserzett zselatinréteigeit épp oly jól színezhetünk, mint valamely cserzetlent vagy kevéssé cserzettet (pinatipia), az, hogy mind a két módszerhez a zselatinrétegeknek külön- 45 böző oserzési állapota szükséges. A pinatipiaréteg többszöri hosszabb exponálási időt igényel, mint a forró vízzel előhívott relif, tiszta fehérnek a szolgáltatásacéljából, azaz a zselatinrétegnek Oly 50 nagyfokú keménységgel kell bírnia, hogy abba több festék be ne diffundálhasson, és így ismét leszívható legyen. Ha tehát a cserzett relifnél a normális exponálási időt túllépjük, vagy különösen kemény 55 negatívokkal van dolgunk, amelyeknél az üvegszerű mélységek gyorsan túlmásolódnak, akkor az árnyékok oserzési állapota a pinatipiaréteg jellegéhez közeledik, azaz leszívás erőben és részlet- 60 dússágban veszít. A levonatok korlátozott számának oka az, hogy a festékek oldatainak diszperzitásfoka nem megfelelő: A Nágeli-féle micellárelmélet alapján a polidiszperz fes- 65 tékoldatnak bizonyos szubmikronos részei a zselatinrétegnek micellárintersticiáit lassankint eltömik és ezáltal új festékmennyiségeknek a behatolását meglassítják vagy megakadályozzák. A leszívás azért nyo- 70 matról-nyomatra gyengébb lesz és mindig hosszabb időt igényel és egyúttal az egész kép homályosabb, a mélységek pedig részletnélküliek lesznek. Ezt a hátrányt egész kis mérvűre csökkenthetjük, ha a 75 színezéshez specifikus diszperzitásfokű fes íékol d a tok at használunk. Ha a dializálás, kapillárizálás, ultraszűrés vagy frakcionált kicsapatás stb. ismert módszerei szerint magában véve már alkalmas 80