104076. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rostanyagokból készült szigetelő anyagok szárítására

Megjelent 1932. évi március hó 1-én. MAGYAR KIRlLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 104076. SZÁM. — Vll/g. OSZTÁLY. Eljárás rostanyagokból készült szigeteld anyagok szárítására. Österreichisclie Siemens-Sclmckert-Werke cég- Wien, mint Paul B. Cocliran wilkinsfourgi lakos jogutódja. A bejelentés napja 1929. évi január hó 14-ike. É. A. E. Á.-beli elsőbbsége 1928. évi január hó 16-ika. A találmány rositanyagokból készült szi­getelőanyagok kezelésére szolgáló, neve­zetesen oly eljárásra vonatkozik, mely­uek eólja a rost anyagokból készült szige-5 kelésekkel egyidejűleg alkalmazott lakk­bevonatok szárításának gyorsítása. Eddi­gelé akként jártak el, hogy a rostáin yaggal szigetelt és szigetel őlakkal bevont teker­cseknél, aminőket pl. váltakozóáramú (0 generátorok építésénél alkalmaznak, elő­ször a vezetőt vagy az egész tekercset rostanyagból készült szigetelővel, pl. pa­mut- vagy selyemszalaggal betekercsel­ték, azután a rostán yaggal már szigetelt 15 tekercset levegőn, kb. 105—110° C-ra fel­melegítették, még pedig' vagy az illető villamosgép hornyaiba való beszerelés előtt vagy a beszerelés után. Ezután a te­kercseket kb. 70° C-ra lehűtötték, majd 20 végül azokat, illetőleg az egész géprészt, melyben a tekercsek alkalmazva vannak, szigetelőlakkba mártották és kemencé­ben szárították. A lakk száradása, amely rendesen va-35 lalmely gyantából, száradó növényi olaj­ból és illó hígítóanyagból álil, rendkívül sok időt, helyet és segédeszközt igényel. Többféle eljárást próbáltak ki azon cél­ból, hogy a száradás idejét megröviidít-H0 sék, anélkül, hogy ezáltal a lakk szige^­telőfulajdonságait elveszítse. Így pl. az olajakat a lakkal való keverés előtt, oxy­dálták, vagy pedig azokhoz fémes szárító­anyagokait, pl. fémes olajsziappanokat vagy 35 gyántás savakat adagoltak. A higítóanyag elgőzölgését és az olaj O'xydálását a hőmérséklet növelése által is gyoTsabbíthatjnk. Az ily magas hőmér­sékletek azonban az olajat és gyantáit szétroncsolják, úgyhogy az ilymódoii elő- 40 állított lakkréteg gyakran csekély ér­tékű és különös figyelmet kell fordíta­nunk arra, hogy a hőmérséklet a higító­anyag forrpontját el re érje, inert ez eset­ben a higítóanyag gőzei rendkívül gyor- 45 san fejlődnek és a felület repedezését, va­lamint felhólyagozását idézik elő. Ha a rostanyaggal szigetelt vezetőket vagy tekercseket egy vá íta kozóáramú ge­nerátor státorának vagv rotorának hor- 50 nyaiba fektetjük és az összeillesztett ré­szeket utólag szigetelőlakkba mártjuk, akkor a lakkréteg az impregnált rost­anyagrétegen rendkívül lassan szárad, mert a hornyokba, mélyen beszivárgó lakk 65 a levegő oxydáló hatása elől ©1 van vonva. Kitűnt, hogy elfogadható rövid időn belül a lakkréteg teljes megszára­dása egyáltalán nem, vagy csiak rendkí­vül nehezen érhető el. 60 Ha azonban rostanyaggal szigetelt te­kercseket egyedül vagy peclig azon gépré­szekkel egyetemben, amelyekben ágyazva vannak, a száraz levegő helyett ózonizált levegőből álló mesterséges atmoszférában 65 hevítjük fel mindaddig, míg a tekercseik 105—110° C-ra melegednek, azokat ezután levegőben vagy vízben ugyancsak ózeini­zált légafcmoszíérában 70" C-ra hűtjük le, végűi pedig a tekercseket egyedül 70 vagy a stá torral, illetőleg a rotorral együtt szíigetelőlakkail impregnáljuk, úgy a lakk lényegesen gyorsabban szárad. Eddig még nem nyert megállapításit, hogy az ózonnal való kezelésnél kémiai 75 vagy fizikai hatások, vagy mind a kettő együtt érvényesülnek-e. Mindenesetre azonban bizonyos, hogy az ózon, illetőleg

Next

/
Thumbnails
Contents