104014. lajstromszámú szabadalom • Eljárás befelé megvastagított végű csövek előállítására

Megjelent 1932. évi február hó 1 -én. __ MAGYAR KIRÁLYI JHgHE SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 104014. SZÁM. — Xll/e. OSZTÁLY. Eljárás befelé megvastagított végű csövek előállítására. Vereinigte Stahlwerke A.-G. cég Düsseldorf, mint Ludwig Klein düsseldorfi lakos j ogutódja. A bejelentés napja 1930. évi november hó 19-ike. Németországi elsőbbsége 1930. évi február hó 8-ika. Megvastagított végű csöveket, mint amilyeneket főleg pl. fúróradazatesövek gyanánt alkalmaziuak, eddigelé különböző módon állítottak elő. 5 Így az egyik eljárás szerint a végeket duzzasztással alakítják nagyobb falvastagságúim, egy másik eljárás szieriinit. pedig a kifele megvastagítoittra. hengerelt végek megvastagítását többszöri kovácsoló lássál befelé állóra képezik ki. Ezelknek az. eljárásoknak az. a nagy hátránya, hogy a nurntoadlaimb anyaiga u többször szükségessé váló felhevítés által szenved, ami a csövek tartósságát igen 15 hátrányosan befolyásolja. Ezért múr azt is javasolták, hogy egy normális hüvelyalakú munkadarabot zarándokjárású hengerműben vagy egy lépcsős tövisen vagy pedig egy normális tö-20 visen. hengereljenek' ki, mimel lett azonban a tövist a hüvelyije nem tolják be a hüvely mellső végéig. Minthogy e zarándokjárású hengerlési eljárásoknál! a hüvely há,tsó vége egy tövisváilk-a, illetve agy 25 horzsolóra támaszkodik, e,ninni fogva a imiegva'staigítás és a megvastagításhoz csatlako'zó csőrész kihengerlésekcr a hengermű minden zarándokilépélséniél a csőnek más része támaszkodik a tövis vál-30 Iához, illetve a mellső tövis véghez, minthogy a hüvelynek hátsó megtámasztás a következitében a munkadarab csak előro. terjedhet, nyúlhat ki. Ennek következte ben ennél az eljárásnál nem lehet elke-85 rülni azt, hogy a megvastagított csőrész és a normális csőnész közötti átmeneti -helyein tiilhengerlések ne képződjenek, amelyek úgy a cső külső, m!:nlt a belső kerületén behorpad ások és kicludorodások alakjában mutatkoznak és amelyek az ily- 40 módon kihengerelt csőnek használhatóságát igen hátrányosan befolyásolják, sőt még kérdésessé is teszik. E viszonyok feltüntetésére a mellékelt rajz 1. ábrája az eddigelé ismert zárán- 45 dokjárású hengeirlési eljárás szierimt kihengerelt, egy végső m'egvaisitaigítású cső hosszmietlszötét tünteti fel. A taláilmány szerinti eljárásinak az a célja, hogy befelé meigVasitagítoitt végú 50 csöveknek zarándokjárású hengerműben vailó kihengieirlésénél mindezeklet az említet t hátrányokat elkerüljük, az előállítási költségeket csökkentsük és a csövek tartósságát kifogástalan minőség alapján a 55 lehető legnagyobb mérvűre fokozzuk. A találmány szerint e célt úgy érjük el, hogy a kihengerlendő hüvelyt a tulajdoniképp mi zarándok járású hengerlési művelet előtt gyiírűalakú szűkítéssel látjuk 60 el és pedig azon a helyen, amelyein a kész terméknél a vastagított csővég a normális cső falvastagságú részbe miegy át. Emellett a találmány isKerinltil -eljárás egy lényeges jellemzője, hogy a szűkítés- 65 sel el Iái ott hüvelynek a kihemgőrlése vállal e szűkítésnek támaszkodó tövisen olymódom történik, hogy legalább iis addig, ameddig a. hengerek a tövisvállániak a helyére még hatnak, a munlkarab hátra- 70 felé kiterjedhet, kinyúlhat. A inegivas'tagiitottt. csővéginek a lépcsős tövisrészen való kihengerlése közben és azon idő alatt, amelyben a hengerek a munkadarabnak a normális vasitagisiágú 75 tövisrésizian való kihengerlésénél a tövisnek vállrészén még hatnak, a hüvely tehát a gyűrűalakú szűkített részével a tö-