103911. lajstromszámú szabadalom • Vonalválasztó berendezés elektromos áramkörökhöz

— 2 — az általában véve az áramfogyasztókhoz vezető (B) rendszer hozzátartozó (d, f, g) sínjei, ugyancsak három függélyes síkbari egymás mögött vannak. A síneknek egy-5 más mögötti hengeres furatai lehetnek, amelyekbe hengeres, esetleg rugózó (1, m, 0) áramzáró részeket (3. és 4. ábra) hordó rugókat tolunk be. Jobban vezető összeköttetéshez, különö-10 sen nagy áramerősségek esetére, ajánlatos az 1. és 2. ábra szerinti kiképzés, mely szerint a sínekkel forrasztás, hegesztés, esavarolás vagy más egyesítés révén az üreges félhengeralakú (h, i) fémkontaktu-15 sok vannak összekötve, melyek a 2. ábrán, az (a, d) és (b, f) síneknél, nézetben, a (c, g) síneknél ellenben az 1. ábra x—x vonala szerinti metszetben láthatók. Ha már most a vízszintes (A) árambe 20 vezető rendszerek egyikét a (B) elvezetőrendszerek egyikével elektromosan, pólusonként össze akarjuk kötni, akkor az azoknak kereszteződési pontjánál lévő (h, 1) fémkontaktusok közé egyetlen (C) össze-25 kötő dugót (3. és 4. ábra) vezetünk be. A 3. ábra szerint e dugó a (k) szigetelőszárból és az utóbbi r;i megfelelő távolságokban feltolt, hengeralakú (1, m, o) áramzáró részekből áll. Hogy már most az 30 utóbbiak a betoláskor a hozzá nem tartozó (h, i) kontaktusrészeken könnyen áthaladhassanak, evégből az (1, m, o) áramzáróxészeket a (k) szár vége felé célszerűen csökkenő átmérővel készítjük. Hogy to-35 vábbá nagy áramerősségeknél is jó kontaktusfelületekre tegyünk szert, a (h, i) fémkontaktn sokon és az (1, m, o) áramzáró részeken, hasítékok, bevágások vagy más ily alakítások révén nyelvalakú vagy 40 más rugalmas, kölcsönösen egymáson csúszó részeket létesítünk. Általában véve a dugókontaktusok és áramzárórészek körhengeralakja gyártási okokból célszerű, lehet azonban bizo-45 nyos körülmények között más alakú, nevezetesen négyszögű, háromszögű, lapos, sávalakú vagy más keresztmetszetű összekötő dugót is választani. Az 5—8. ábrák egy másik megoldási 50 alakot tüntetnek fel, mely egyszerűbb vonalválasztó készülékekhez és kisebb áramerősségekhez célszerű. Itt a síneken megerősített külön (h, i) fémkontaktusok el vannak hagyva. Hogy azonban az egyes 55 pólusok együvé tartozó sínjei között mégis jó összeköttetést létesítsünk, az 5. és 6. ábrák szerint az egymás mögött fekvő síneknek hengeralakú (p) kimarásuk van, melynek középpontja pl. két sínnél metszéspontjával esik egybe és mely ez esetben a 60 kör háromnegyedrészére terjed ki. E (p) kimarások egyrészt a betolandó (c) dugó (7. és 8. ábra) vezetésére valók, másrészt pedig a dugó (k) szigetelőszárán megerősített, esetleg rugózóan alakított (1, m, o) 65 áramzáró részekkel jól vezető sínkapcsolatot alkotnak. Hogy azonban az összekötőhelyek átmeneti ellenállását tovább csökkentsük, az (1, m, o) áramzáró részeknek célszerűen még szektoralakú (q) fém- 70 toldatokat adunk, melyeket a (C) rugónak a (p) kimarásokba, az 5. ábrán szakadozottan jelzett helyzetben való betolása után, a dugónak 180°-kal való elforgatásával az egymással összekötendő (a, d), 75 illetve (b, f), illetve (c, d) sínek közé, mint további áramzáró kapcsolatokat tolunk vagy lengetünk be. Emellett az egymással összekötendő sínek belső felületei esetleg még rugózó kontaktusrészeket 80 hordhatnak. A (a) fémtoldatok továbbá, véghelyzetükben, hasítékszerű (r) kivágásukkal a sínek között elhelyezett, (s) szigetelőpecek, mint ütköző köré fogódznak és ezzel egyúttal, az (r) hasíték kellő ala- 85 látásánál, az (1, m, o) áramzáró részeknek a (p) sínkimarások felfekvésű felületeihez való erőteljes odaszorulását idézik elő. A (q) fémtoldatokon, jobb rugózás és odaszorulás céljából, hasítékokat, bevágáso- 90 kat, nyelvalakú lamellákat vagy más ily elemeket is alkalmazhatunk a késes kapcsolók rugózó kontaktusainak módjára. Az egész vonalválasztó berendezés, leírt alakjában, nem igényel mellső lemezként 95 külön, nehéz márványlapot, hanem lefödésül elegendő pertinaxból, stabilitból vagy más ily anyagból készült vékony szigetelőlapot használni, melyben az öszszekötő dugó számára bevezető nyílásokat 10( létesítünk. A találmánynak az eddigi megoldásokkal szemben mutatkozó sajátos előnyei már abból is láthatók, hogy a leggyakrabban előforduló két- és hárompólusú rend- 10? szerekhez való készülékekhez, melyek az eddigi megoldásoknál nagy, vastag márványlapot és ennek megfelelő, pl. 4 m3 falfelületet igényelnek, a találmány szerinti megoldásnál csak kb. 1 m" felület és ll< ennek megfelelően csak kb. negyedannyi vezetéksínsúly szükséges. Ehhez járul még a dugók kisebb száma, a kisebb feszültségi veszteség, az egyszerűbb kapcsolási és kezelési mód, továbbá a csekélyebb H; szállítási és szerelési költség.