103867. lajstromszámú szabadalom • Eljárás, különösen oxidos ércek és fémoxidok feldolgozására

— 4 — anyagokból szelektíven könnyebben választhatjuk ki és különíthetjük el. Maga a klór- és kénklorid eljárás pedig tapasztalataink szerint sikeresen és gazda-5 ságosan alkalmazható igen sok érc feldolgozására. Az ezzel kapcsolatos folyamatok tanulmányozása arra mutat, hogy a fémeknek az ércben levő oxidos vegyületeit először a 10 kénklorid redukálja, s azután a jelenlevő klór klórozza. Ha a keletkezett klorid vagy oxiklorid gőznyomása a fennálló hőmérséklet mellett számbavehető volna, a fém klorid alakjában gáznemű halmazálla-15 pótba menne át. Minthogy azonban azok a hőmérsékletek, melyeken a különböző oxidok és vegyületek redukciója foganatosítható, tág határokon belül változnak, s minthogy továbbá, a fémkloridok gőznyo-20 másai is igen különbözők, az eljárást kiterjedt mértékben alkalmazhatjuk számos érc szelektív redukálására és értékes alkatelemeik szétválasztására, pusztán azon hőmérsékletek változtatása által, melyc-25 ken a klórozódás bekövetkezik. A találmány szerinti reagens a gyakorlatban nem klórral önmagában, sem klói' és széutetraklorid elegyével nem pótolható. A kísérletek azt mutatják, hogy 30 ezeknek redukáló és klórozó hatásossága a szóban forgó hőmérsékleteken csak egynyolcad része a találmány szerinti reagensének. Azonkívül ugyanolyan körülmények közt használva őket, mint a talál-35 mány szerinti reagenst, a fémek normális kloridjait kapjuk. így például ilmenithez használva őket, a kondenzátumban folyékony titánkloridot eredményeznek, ellentétben a találmány szerinti eljárással 40 kapott új termékkel, mely titánnak és kénnek szilárd halmazállapotú kettős kloridja. Azonfelül, ha a klór-széntetraklorid reagenst úgy készítik, liogv a klórgázt 50 C°-ra hevített széntetrakloridon bubore-45 koltatják keresztül, a széntetraklorid bőséges mennyiségekben kondenzálódik a titánkloriddal együtt és attól frakcionált desztillációval kell elválasztani. Az ilyen reagensek használata esetén továbbá az 50 anyagot a klórozás véghezvitele céljából olyan magas hőmérsékletre kell hevíteni, hogy a kapott kloridok lényegileg egyszerre desztillálódnak át és a kondenzátumból frakcionál ássál kell őket szétvá-55 lasztani, feltéve, hogy szétválasztásuk ily módon egyáltalán lehetséges. Ami pedig kénkloridnak egymagában gáznemű reagens gyanánt való használatát illeti, ennek célszerűtlenségét már kimutattuk és kimutattuk továbbá azt is, hogy nem cél- 6 szerű olyan gáznemű reagens használata sem, melyben klór és kénklorid elegye van, de melynél a kénklorid tűlságos nagy százalékos arányban van jelen. Szabadalmi igények: 6 1. Eljárás érceknek vagy más fémtartalmú anyagoknak, mint pl. oxidos érceknek vagy férnek oxidos vegyületeinek feldolgozására, azzal jellemezve, hogy szabad klór és kénkloridok gáz- 7 nemű elegyéből álló reagenst a szelektíven felhevített anyag felett vagy azon keresztül vezetünk egy vagy több fém illanó vegyületeinek a többiekétől külön való előállítása céljából, s e ve- 7 gyíiletet, vagy vegyületeket az anyagból kilúgozás vagy elgőzölögtetés útján szelektíven kiválasztjuk. 2. Az 1, igényben védett eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az £ anyagot olyan hőmérsékletre hevítjük, melyet szelektálóan növelünk egyik fém vegyületének a másik után való létrehozása és elgőzölögtetése céljából. 3. Az 1. vagy 2. igényekben védett eljárás 5 foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a fémeket kettős, fémkénkloridszerű vagy fémoxikloridszerű alakban nyerjük ki. 4. Az 1—3. igényekben védett eljárás fo- i ganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az anyagokat a reagenssel liliomán elosztott állapotban és megszabott hőmérsékleteken hevítjük, az egyes fémes alkatelemeknek szelektív reduká- [ lásii, egyidejű klórozása és egyenkint történő elgőzölögtetése céljából. 5. A 4. igényben védett eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az elgőzölögtetett vegyületet szilárd hal- ] mazállapotban kapjuk meg. 6. Az 1—5. igényekben védett eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, liogy azt olyan reagenssel foganatosítjuk, mely klórnak és kénkloridoknak ] gáznemű olyan arányú elegye, hogy a klór az elegyben azon mennyiséghez képest, mely a munkafeltételek mellett az ismeretes kloridok képzéséhez elegendő, mindig fölös mennyiségben van j jelen. 7. Az 1 — 5. igényekben védett eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy azt olyan reagenssel foganatosíthatjuk, melyben a klórnak a kénklori- i dokhoz viszonyított mennyisége olyan nagy, hogy a kénkloridok nem konden-