103658. lajstromszámú szabadalom • Átvivő berendezés
egy erősítő készüléke van, a következőkben „egy erősítővel ellátott, kétirányú átvivő berendezésnek" fogjuk nevezni. Egyenáramok vagy olyan váltakozó 5 áramok, amelyek frekvenciája túl kicsiny ahhoz, hogy az átvivő berendezés azokat erősítse, áthaladhatnak ezeken a fémes utakon anélkül, hogy a nagyobb frekvenciájú hullámok tekintetében az átvivő be-10 rendezés működését zavarnák és anélkül, hogy az egyenáramok vagy kisfrekvenciájú váltakozó áramok áthaladásának lehetővé tétele végett összetett szerkezetek alkalmazására szükség volna. 15 Az említett átvivő áramkörnek egyik sajátsága, hogy három ilyen áramkör minden nehézség nélkül összeköttetésbe hozható a kettős beszélgetésre való áramkör négyhuzalának vonal vezetékei vei, 20 úgy hogy akár az oldal-áramkörökön, akár a kettős beszélgetésre való áramkörön áthaladó hullámok erősíthetők anélkül, hogy a kettős beszélgetésre való áramkörhöz külön átvivő csévékre volna 25 szükség. A találmány szerinti átvivő áramkör további előnyös jellemző sajátsága, hogy a jeladó készülék felé erősített hullámokat nem vezet vissza és ezért nem keletkeznek más visszhangok, mint azok, 30 amelyek a vonalvezetékben fellépő szabálytalanságoktól erednek. A találmány további jellemző sajátsága olyan negatív impedanciák kombinációjában áll, amelyeknek egymástól eltérő tu-35 lajdonságaik vannak és vissza a jeladó állomás felé arányosan vannak megválasztva. A találmány egyéb jellemző sajátságai a, következő leírásból tűnnek ki, amely-40 ben azt a mellékelt rajzok kapcsán részletesen ismertetjük. Az 1. ábra impedancia-műhálózat vázlatos rajza, amely a találmány alapelvét szemlélteti. A 15 2. ábra az 1. ábrában feltüntetett elrendezés módosított kiviteli alakja. A 3. és 3a. ábrák a negatív ellenállások mellékáramkörű kapcsolását, míg a 4. és 4a. ábrák azok soros kapcsolását 50 tüntetik fel. Az 5. ábra olyan elrendezést szemléltet, amely a 3. és 4. ábrában feltüntetett nega tív ellenállások helyes beállításának meghatározására alkalmas. A 55 6. ábra részletes rajz, amely különböző jellegű, illetve típusú negatív impedanciáknak egyszerű és kettős beszélgetésre való áramkörökben átvivő készülékek gyanánt való alkalmazását szemlélteti. A 7. ábra az egy erősítővel ellátott két- 60 irányú átvivő berendezés egyszerűsített kiviteli alakját tünteti fel. A 8. ábra az előbbi átvivő készülékkel azonos rendszerű átvivő készülék nagyobb léptékű részletrajza. A 65 9. ábra a találmány szerint kiképezett átvivő áramkör kapcsolási vázlata. A 10. ábra a találmány értelmében kiképezett három átvivő áramkört tüntet fel, amelyek úgy vannak elrendezve, hogy a 70 kettős beszélgetésre való áramkörök számára átvivő készülékcsoportot képeznek. A 11. ábra olyan áramkörelrendezés, melynek révén műhálózat bármely villamos alkatelemének ^ellenállás, induktancia, 75 kapacitás, impedancia) negatív értékéhez juthatunk. A 12. ábra vázlatrajz, mely a találmánynak távbeszélő berendezés számára való további kiviteli alakját soros kapcsolású 80 kisegítő áramkörben szemlélteti. A találmány teljes megértése végett kívánatosnak látszik, hogy részletesebben ismertessük azokat az alapelveket, amelyeken a találmány nyugszik és amelyek 85 az 1. és 2. ábrában vázlatosan vannak feltüntetve. Az 1. ábra szerinti (a) megosztott cséve a vonalvezeték (E) és (W) szakaszai közé van iktatva, amelyeknek azonos Zo jel- 90 lemző impedanciájuk van. A megosztott cséve az (E) és (W) szakaszok közé sorosan iktatott vonalvezetéktekercseket, valamint a (c) impedanciával összekötött tekercset tartalmazza. A (b) transzformátor 95 egyik tekercse a megosztott cséve vonalvezetéktekercseinek középpontjával, másik tekercse pedig a (d) impedanciával van összekötve. Tegyük fel, hogy az (a) megosztott cséve és a (b) transzformátor 100 úgy van méretezve, hogy teljes egyensúlyi állapot áll fenn ós visszaverődési veszteségek nincsenek, ha a négy szorító párhoz egyenlő impedanciák vannak kapcsolva, bár a (c) és (d) változtatható im- 105 pedanciáknak más kívánt alapértékeket is adhatunk azáltal, hogy a transzformátorok áttételi viszonyait úgy változtatjuk, hogy az alkalmazott impedanciáknak megfeleljenek. Ha mindkét (c) és (d) im- ttO pedanciáknak alapértéke Z0 , a vonalvezeték egyik szakaszából a másikba való átvitelnél az átviteli veszteség végtelen nagy, de ugyanakkor, ha tökéletes transzformátort tételezünk fel, az osztott cséve 115 impedanciája mindenik vonalvezeték felé Zo-al egyenlő. Ha a (c) és (d) impedanciák értékeit alapértékeiktől kezdve bárminő