103564. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés vékony fémelemeknek üvegedényekhez való forrasztására

szólván lehetetlen volt az ilyfajta ablakot az üvegedénybe beforrasztani. A talál­mány értelmében az előállítás annyira ja­vul, hogy nem csupán kifogástalan íor-5 rasztási helyet kapunk, de maga a fém is helyzetóben sík marad. E célból elsősorban az üvegből az (5) rá tor rasztási dudort ál­lítjuk elő, pl. a (6) rúdból láng segélyével és a (7) ablak széle köré forrasztjuk. Ehhez 10 célszerűen az úgynevezett francia, ólom­nv eget alkalmazzuk. E folyamat alatt az ablakot a két (8) ós (9) fémeleim között el nem mozdítihatóan rögzítjük. A (8) és (9) fémelemek eélsze-15 rűen sík végfelületű hengerek. Ezek az (5) ablakkal Valamilyen úton össze van­nak kötve, pl. a (10) rugalmas dróteleim­anel, amely egyik végével a (9) hengerre van erősítve, míg másik vége a henger 20 felső oldalán kiképezett nyílásba nytilik. A felső henger eltávolítható és a megerő­sítés oldható úgy, hogy a rugós elemet a nyílásból egyszerűen kinyomjuk. A találmány szerinti eljárás következő 25 lépése az ablaknak az üvegedénybe való beforrasztásában áll Ezt előnyösen gép­ben, vagy alkalmas berendezésben végez­zük, amelyben az edény foroghat (4. ábra). Célszerűen, az ablakot még az előtt he-30 lyezzük be, mielőtt a (4) aljzatot az edénybe forrasztottuk volna. Az e célra való nyílásokat ideiglenesen parafából, gumiból való (12, 13) dugókkal zárjuk le. A gépnek több — később leírandó — rész-35 bői összetett forgó tengelye: van, amely a (14) golyós csapágyban forog és amelyet a (15) szíjtárcsáival a (16) hajtószíj hajt. A forgástengely (17) tartórúdból és a (18, 19) befogó szerkezetből áll, amely hasonló 40 célokat szolgál, mint a 2. ábrán leírt el­rendezés. A (18) tartórúdat az egyik edénykar tengelyében gumi- vagv parafa­gyűrű, egyszersmind azonban a (12) dugó is, központosítja, amelyen áthalad és 45 amely a központos edénynyílást szorosan elzárja. A (17) rúd a (21) csavarban vég­ződik. Egész hosszában üres és csak a vé­gén van fémfallal lezárva. A rudat nehéz esőből is előállíthatjuk, amely az egyik 50 végén zárt és csavarral van ellátva. A cső tálában több (22) lyuk a csőelzárástól egyenlő távolságban van befúrva. Az alsó (19) megerősítő elemet a (21) csavar rög­zíti, míg a másik (18) megerősítő elemet 55 kívülről a (17) rúdon a (25) csavarral meg­erősített (24) kar tartja,. A (24) karnak a szembenfekvő végén furata van. E;z a, fu­rat pontosan a mindkét (27) végéin kari­más, függőleges (26) csőre illik. A (26) csőben a (28) rúd eltolható. E (28) rúd 60 alulról a (29) karimában végződik, fennt a, vízszintes (30) harántrúdon van megerő­sítve, amely a felső (18) megerősítő elem­mel szilárdan összeköttetésben áll. pl. a (31) csavarkötés útján. Az alsó (27) karima 65 és a (29) karima között nyomó-rugó van. amely a két karimát egymástól távol tartja, amikor is a (18) elemet oly erősen szorítja a (19) eleimhez, hogy az ablak a hengerek végfelületei között be van fogva. 70 A. ráíorrasztásnál az (1) edényt — célsze­rűen a (17) rúdnak a (12) dugón való be­állításával — úgy rendezzük el, hogy az ablak a két megerősítő eleim között léte­sülő beforrasztási folyamat után az edény 75 nyílásában megmaradjon. (3. ábra). A nyílásnak oly nagynak kell lennie, hogy az üv-eg,dudor és az edény fala érintkez­hessenek. Ily módon e helyen csak üveget üveggel kell összekötni. Az összekötést a 80 (33) lánggal végezzük. Egyidejűleg a for­gástengelyt meglehetősen lassan forgat­juk, míg az üvegrész légmentesen össze­olvad, vagy teljesen egyenletesem össze­folyik. Hogy a csövek bármilyen deformá- 85 lódását, vagy ehhez hasonló sérülését a hevítésii helyen elkerüljük, a csöveken lég­áramot vezethetünk kea észtül, pl. a cső alsó végén levegőt fuvathatunk be. A le­vegő a (22) nyíláson, át, nyomul be és az 90 edény belső felületiét éri. A ráforraisztás befejezése után az edény forgását meg­szüntetjük, a (18) felső megerősítő elemet a (32) rugó nyomás-a ellenében levesszük és oldalra fordítjuk. Most a (12) dugó 95 meglazítható és az edény visszatolással le­vehető. Ekkor az edény az alsó dugót el­hagyja és a (20) dugón át végig csúszik; végül még a (13) dugót is kihúzzuk. Az edény most már készen van és ismert mó- 100 don az a,ljazatokkal és elektróda rá,for­rasztásokkal látható el. A (8) és (9), illetőleg (18) és (19) meg­erősítő elemek (2., illetőleg 3. ábra) az ab­lakot nem csaík alkalmas helyzetben rög- 105 zítik, úgy, hogy ez tökéletesen sík marad; hanem emellett a szúróláng hatása ellen mechanikai védelmet is érünk el, aimeny­nyiben a láng az ablak fémjét csak a for­rasztási szélen érinti. A megerősítő elemek no nagy fémtömege ezenkívül még arra is ké­pes, hogy a forrasztási helyek feles hőjét felvegye és levezesse. A vékony fémabla­kot így hatásosan beforraszthatjuk, ama veszély elkerülésével, hogy a forrasztási 115 folyamat közben használt meleg azt de­formálná, vagy egészen szétroncsolná. Az ablaknak az edénnyel szembeni helyzete

Next

/
Thumbnails
Contents