103255. lajstromszámú szabadalom • Kettőshatású robbanó motor

— 2 — gyors elpárolg megakadályozható legyen. A motor megállításakor a (20) csapot kinyitjuk, mire a dugattyúrúdból ós tö-5 mítőhiivelyből a víz a (17) edénybefolyik le s így a hengerekbe való bejutása lehetetlenné válik. A (17) edény térfogata akkora, hogy a motor megállításakor benne összegyülekező víz csak térfogatait) nak % részéig töltheti meg. A most leírt hűtési módhoz a 8/a. ábrán vázolt hűtőt használjuk, amelynél a. hűtővíz felett külön tér szolgál a páratelt levegő lehűtésére. A (36) vastagabb cső a 15 hengerek és tömítőhüvelyek hűtővízszükségletét szállítja s onnan a (37) nyíláson tér vissza a hűtőbe. A 8/c. ábrán metszetben a külön szivattyúval működő irrigációs dugattyú-20 hűtés elrendezése látható. A dugattyúrúd és dugattyú kivitele itt a 8. ábrán bemutatottéval azonos, ezért berajzolása elmaradt. A (14) bevezetőcső azonban itt a hátsó töinítőhüvely pereméhez légmente-25 sen és szilárdan felszerelt (17) vízgyiijtőedény falából nyúlik be a dugattyiirúd belsejébe és az edény falán kívül (24) hűtőkeverék bevezetőcső segítségével vezet a külön elhelyezett és a motor által 30 hajtott, szívó-nyomó szivattyúhoz, amely a levegő- és vízkeveréket előállítja és megfelelő nyomással a dugattyúhoz s azon keresztül a (17) edénybe juttatja. Az edény aljából a keverék (13) csövön át 35 vezettetik a 8/a. ábrán látható módon a hűtőfejbe. A (14) és (24) csövek találkozásánál kiképzett tágulatban van a dugatytyúrúd belseje felé nyíló, könnyű, nagyfelületű ajtós szelep elhelyezve, amelyet 40 a vele szemben elhelyezett (33) ütköző csak kismértékben enged nyílni s amely arra szolgál, hogy a dugattyú elülső holtponttól a hátsóig tartó lökete alatt a (14) csőben jelentkező ellennyomás a (24) csö-45 vön át a szivattyúig vissza ne terjedhessen. A hűtővíz elpárolgásának megakadályozására — az előző hűtésmódnál tárgyalt módon — itt is a hűtőfejből vezetjük az odaérkező páratelt levegőt a szi-50 vattyúhoz, hogy lehetőleg ugyanazt a levegőmennyiséget tartsuk körforgásban. A 8/b. ábrán a dugattyú irrigációs gázhűtését láthatjuk, ahol a dugattyúrúd, dugattyú és a dugattyúrúd belsejében 55 végignyúló (14) bevezetőcső kivitele az előző két hűtésmódnál leírttal azonos, de úgy a dugattyúrúd, mint a (14) cső belső átmérője nagyobb. A dugattyúrúd szabad végén külön tömítőtoldat itt nincs. A (H) tömítőhüvelyhez szilárdan és (15) tömítés- 60 sel tömítetten csavarozott (7) fedőtestbe van szilárdan becsavarva a (14) bevezetőcső s helyzetében (51) csavarral rögzítve. A (7) fedőtesthez — a (14) cső belső folytatásaképpen — csatlakozik a (G) gázosí- 65 tót tartó és abba vezető (M) szívócsőrészíet, belsejében a (45) fojtószeleppel. A (7) fedőíestcn át a dugattyúrúd belseje és a (14) cső közötti térből a nyilak irányában vezet egy csatorna az (50) fojtószeleppel 70 ellátott tulajdonképpeni szívócsőbe. Még az (50) fojtószelep előtt torkollik be a szívóvezetékbe a (7) fedőtestből kiképezett és (47) fojtószeleppel ellátott (49) pótlevegő adagolóeső, amely a szívóvezeték 75 sűrűn lyukgatott (48) falán át vezet a nyilak irányában a szívóvezetékbe. A motor megindításakor a (47) fojtószelep teljesen zárva van s így a (B) szívócsőbői a hengerek előidézte depresszió 80 a (H) töinítőhiivelyen, a dugattyúrúd és dugattyú belsején s a (14) és (M) csöveken át jut a gázosítóhoz, ahonnan a tökéletlenül porlasztott üzemanyaggal kevert levegő a most leírt úton keresztül állandó 85 áramlásnak indul a hengerek felé s útjában párolgás és kiterjeszkedés folytán hűti a dugattyút. Az (50) fojtószelep és a hengerek között a szívóeső folytatása radiátorszerűen kiképzett vagy vízhűtő- 90 burokkal körülvett, hogy a dugattyútól felmelegedett gáz rajta áthaladva, felesleges hőjét leadhassa. A motor fordulatszámának emelkedésénél szükségessé váló pótlevegő a kézzel szabályozható vagy 95 önműködő rugós szelepként beépített (47) fojtószeleppel adagolható a szükséghez képest. A kettőshatású, gyorsforgású, könnyű motor hengereinek és tömítőhüvelyeinek 100 olajozása háromféle módon eszközölhető, míg az összes többi súrlódó és mozgó alkatrészed tetszésszerinti ismert módokon. A hengerek és tömítőhüvelyek legegyszerűbb kenésmódja: a szükséges olaj- 105 mennyiség hozzákeverése a cseppfolyós üzemanyaghoz még az üzemanyag tartányban. ahonnan a gázosítón át szétporlasztva, jut az olaj rendeltetési helyére. Ennek azonban sok hátránya van. Ilye- 110 nek: olaj leülepedése az íizemanyagtartányban, egyenetlen keverék, az úszó leragadása a gázosítóban, a fúvóka eldugulása olajjal stb. Mindezen hátrányok kiküszöbölhetők s a legtökéletesebb és gaz- 115 daságosabb kenés érhető el a 9. ábrán