103208. lajstromszámú szabadalom • Eljárás folyékony vagy plasztikus vas, acél, vagy más nehezen alakítható fém vagy ötvözet alakítására, vagyis préselésére és fecskendezésére

— 2 — fokozására, nemcsak az itt fel nem használható acélnál volt ismeretes, hanem különleges ötvözetek előállításánál is, így pl. az ú. n. stelliteknél. Ezen különleges ötvö-5 zetek technikai kihasználása eddigelé bizonyos fajtájú vágó- és húzószerszámok előállítására szorítkozott. Az ilyen vágószerszámok használatánál megállapítást nyert ugyan, hogy azok a 10 vörös izzásig való felmelegedés folytán, mit a munka közben az erős igénybevétel hoz létre, szívósságukban nyernek, keménységük azonban nem csökken, mégis a hidegen vagy melegen dolgozó húzószer-15 számok előállításánál elengedhetetlennek tartották, a munkaközben fellépő erős igénybevételek legyőzése érdekében ezen stelliteket vagy különleges ötvözeteket acéltartóval ellátni, mely az ezen igénybe-20 vételekhez szükséges szívóssággal rendelkezik. Emellett a szakemberek azt gondolták, hogy a wolframnak ötvözési elemként való fölhasználásánál a fentemlített fajtájú szerszámok készítése esetén egy na-25 gyon alacsony ötvözési határt (40%-kot) kell betartani, mert különben az ötvözet törékennyé és merevvé válik. Ha ezzel szemben a találmány értelmében a fent említett magas olvadási ponttú 30 fémekből és a főként ezen fémeket tartalmazó ötvözetekből indulunk ki, melyek lágyulási pontja 3000° körül van és ha ezen ötvözeteket olykép állítjuk elő, hogy tömörek és finom kristályos szerkezetűek, akkor 35 a következő meglepő eredményhez jutunk: Igen magas, pl. 1200°-os vagy még magasabb munkahőmérséklet betartása esetén, ami vas, acél vagy hasonló anyagok préseléssel való alakításánál szükséges, 40 ezen ötvözetek az eddigi eredményekhez viszonyítva oly kedvező szilárdsági tulajdonságokat fognak fölvenni, hogy ezen öntött vagy zsugorított, vagy préselt szerszámok az előbb említett sokoldalú igénybe-45 vételnek a legkiválóbb módon állanak ellen. További kísérletek folyamán már most kiderült, hogy nemcsak a fentemlített fémek és ötvözetek rendelkeznek a maaas 50 hőfokokon ezen keménységgel és szívóssággal, hanem bizonyos kerámiai és ásványi anyagok is ugyanezen körülmények között ugyanígy viselkednek. A legutóbb mondottak gyémántra, ol-M vasztott timföldre és olvasztott zirkonföldre állanak. A gyémántot és más kemény ásványi anyagokat drótok hidegen való húzásánál húzópofák készítéséhez használják. Melegen való alakításra azonban használatuk új. A gyémántot azonban 60 csak kivételes esetekben fogjuk felhasználni, mert eltekintve drága voltától, csak nehezen lehetséges különböző, tetszésszerinti alakító szerszámokat különböző profilok számára gyémántból előállítani. Mégis 65 minden további nélkül lehetséges, a magas hőfokokon megolvasztott timföldből vagy zirkonföldből nagyobb darabokban mindjárt használható alakkal bíró szerszámokat önteni vagy pedig azokat utólago- 70 san csiszolni, mely utóbbi módja a szerszámok kialakításának a fent említett fémek alkalmazásánál is lehetséges és szükséges. Továbbá egyes esetekben előnyös a ke- 75 rámiai anyagot a fémes anyaggal összekötni, azáltal, hogy a kerámiai anyagot készre kialakított darabok alakjában vagy szemcsézve fémes alapanyagba beágyazzuk, vagy megfordítva. Az is lehetséges, 80 hogy tisztán fémes anyagokból állítunk elő melegen megmunkáló szerszámot, mely keresztmetszetében lényegesen különböző fizikai tulajdonságokkal bír. Egyes alaki'ószerszámoknál azt tapasztaltam, hogy 85 valamely anyagot, melyet, amint az fentebb le van írva az jellemez, hogy magas hőfokoknál ellenálló és SZÍVÓS, ajánlatos egy szívósabb maggal és a magon kívül keményebb külső réteggel ellátni. Emellett 90 nem azt az ismert készítési módon gondolom, melynél kemény fémeket acélba beágyaznak vagy acél fedőrcszekkel látnak el, hanem a találmány szerint a keményfémeket a felületeken alkalmazzuk. A felü- 95 letek ezen kezelési módja némi hasonlatosságot mutat a vasnál és az acélnál már ismeretes fém- vagy széncementálással vagy nitrálással. A kemény fémek sajátosságai megkövetelik, hogy ezt a kezelést 10( igen magas hőmérsékletnél hajtsuk végre és ezáltal kiváló módon érhetjük el azt, hogy önmagában egyenletes és ellenálló anvasf betartása mellett, gyémántkeménységű küleő felületet kapjunk. A melegen 10! megmunkáló szerszámok kezelésének ez a módja, valamint a kezelési mód használata nemcsak a tisztán mechanikai, illetve fizikai tulajdonságokra terjed ki, hanem néha szükségessé válik a szerszámokat kémiai 111 behatások ellen is megvédeni. Hasonlóképen lehet ilyen esetekben oxidáció segítségével, vagy pedig bizonyos hatásos gázok, m;

nt pl. szilicíumhidrogén, vagy pedig fémgőzök. így pl. el gőzölgő króm vagy 11, fémsók, pl. aluminiumklorid behatásának