102928. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vasvázas épületek készítésére

Megjelent 1931. évi július hó 1^-én. MAOYAK KIRÁLYI'JBMSnL SZABADALMI RIRrtSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 102928. SZÁM. — VHI/a. OSZTÁLY. Eljárás vasvázas épületek készítésére. Dr. Katona Fülöp mérnök Budapest. A bejelentés napja 1930. évi szeptember hó 13-ika. A találmány szerinti eljárással a vasvázas építkezéseknél felhasznált vas súlya nagy mértékben csökkenthető és ennek folytán ez építkezési mód költségei jelen-5 tékenyen apaszthatok. A mellékelt rajz 1. ábráján az eljárás szerint épített, külső házfal keresztmetszete, 2. ábráján ugyanennek hosszmetszete, 3. ábráján pedig alaprajza látható. A 10 4. ábra egy más kiviteli alak keresztmetszetét, míg az 5. ábra ugyanennek alaprajzát mutatja. A találmányt alkotó eljárás szerint mindenek előtt teljesen függetlenítjük a 15 vasváz külső és belső burkolatát magától a vasváztól. Ennek a vasváznak főalkatrészei az (1) oszlop, a külső homlokzattal egy síkba eső, vízszintes (2) heveder, valamint a födémek (3) tartói. Magának a 20 vasváznak burkolata a külső (4) és a belső (5) héjazatból áll, melyeket rendesen építőlapokból állítanak össze. Ismeretes most már, hogy ezt a két héjazatot, pl. a (6) bordázattal, úgy lehet 25 összekapcsolni, hogy azok együttesen hordképes, üreges falazatot alkotnak, mely saját magát 8—10 emeleten keresztül is hordani képes. Nem kell tehát mást tenni, mint a vasváznak belső és külső burkola 80 tát hordképes, üreges fallá képezni ki és csak atrra ügyelni, hogy sem a vasváz ne háríthassa át a födémek és tetőzet súlyát a falra, sem pedig a fal saját súlyát a vasvázra, mit legjobban úgy érünk el, hogy 35 a' vasváz oszlopait a két burkolat közötti űrbe helyezzük és egyúttal megakadályozzuk, hogy a vasváz bármely alkatrésze a burkolatra, illetve az üreges falra olyan függélyes irányú nyomást gyakorolhasson, melyből megterhelés származhatnék. 40 A külső burkolatot emeletenként a vasvához kell kötni, hogy az kifelé ne hajolhasson, ami a rajz szerint a (7) vasszalag útján történik. Az üreges falak, a födémek kimerevítő hatása folytán, befelé nem ha- 45 jolhatnak és ebben az irányban a bekötés nem szükséges. A (2) hevederek ezek szerint a vasváz burkolatának súlyát nem hordják és csak a (3) födémgerendák terhét veszik át és 50 adják tovább az oszlopnak. A 4. és 5. ábrák szerinti kivitellel a vasváz súlyának további csökkentését lehet elérni. Itt a födémgerendák súlyát nem a (2) hevederek veszik fel, hanem az (1) 55 oszloppal együtt merev kerettartót képező (9) gerenda, mely rendszerint hegesztés útján van mereven az oszlophoz kapcsolva. Ha e csomópontban a (9) gerenda keresztmetszetét, pl. a felső és alsó (10) és (11) 60 öviemezekkel megerősítjük, úgy ezt a gerendát mint teljesen befogott tartót számíthatjuk, melynek nyomatéka a befogás helyén Qi/12 és veszélyes keresztmetszete a közepén Qi/24 lévén aránylag sokkal ki- 65 sebb keresztmetszetet és ennek folytán sokkal kisebb súlyt is nyerünk, mint a 2. és 3. ábrák szerinti kivitelnél, melynél a (2) födémgerendák végeikkel szabadon fekszenek fel, ahol tehát a veszélyes nyoma- 70 tékot Qi/8 képlet szerint kell számítani. Magának a födémnek gerendáit, mint II. rendű melléktartókat helyezzük a (9) elsőrendű főtartókra, még pedig rendesen, úgy hogy egy-egy födémgerenda egy da- 75 rabban több mezőt hidal át, ami súlyban ismét nagy megtakarítást jelent.