102864. lajstromszámú szabadalom • Légabroncsok sérülésekor önműködően ható fékberendezés gépjárművekhez

Megjelent 1931. évi junius ho 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 102864. SZÁM. — XXa/2. OSZTÁLY. Légabroncsok sérülésekor önműködően ható fékberendezés gépjárművekhez. Herczegh Kálmán szkv. repiilőfőhadnagy Budapest. A bejelentés napja 1930. évi junius hó 10-ike. A találmány oly berendezés, amely önműködően lefékezi a gépkocsit, ha valamelyik kerék légabroncs sérülés folytán kibocsátja a levegőt. A találmány szerinti 5 fékezőberendezés azonban nemcsak, hogy fékezi a kocsit, hanem jelzi is, hogy melyik kerék sérült meg. A berendezés öszszeköttetésben áll a már meglévő fékszerkezettel, amelyet működésbe hoz, midőn 10 a légabronesok valamelyikének íentemlítelt sérülése, illetve tömítetlensége bekövetkezik úgy, "hogy az új berendezéssel összeköttetésben a már meglevő fékberendezést használjuk fel a fékezésre. Végül 15 pedig megemlítendő, hogy a találmány szerinti fékezőberendezés a kocsi belsejéből, a légabroncsok állapotától függetlenül, tehát ép 'légabroncsok esetén is, egy fogantyú egyszerű megrántásával is műkö-20 désbe hozható, ha ennek szüksége, — pl. a vezető rosszulléte folytán — mutatkozik. A rajzon a találmánynak egy foganatosítási alakja van példaképpen vázlatosan 25 feltüntetve. Az 1. ábra a találmány szerinti tekezőberemdezéssel felszerelt kocsialváz vázlatos felülnézete. A 2. ábra a fékezőberendezés oldalnézete 30 és részbeni metszete. A 3. ábra részletrajz. A találmány szerinti berendezés áll az (1) elosztótengelyből, amelyet a kocsi alkalmas helyén, a már meglevő (2) fék-35 tengellyel párhuzamosan helyezünk el és amelyet a (3) kocsialvázon ágyazunk. Az (1) tengelyből a kerekek számának megfelelő számú (4) karok nyúlnak ki, amelyek szabad végéhez egy-egy (5) kábelt kötünk. Ezek a kábelek a következőkben 40 leírt szerkezethez vezetnek: A mellső és hátsó keréktengelyre, a kerekek belső oldalához közel, két-két (6) tokot erősítünk (2. ábra), amelyekhez a belsejükben elhelyezett, szabályozható 45 hosszúságú (7) rudakat vezetünk függélyes irányban, amely rudak felső szabad végéhez erősítjük a már említett (5) kábelek végét oly módon, hogy a kábelek a (8) görgőkön futnak. Az (5) kábelekbe 50 azok feszültségének szabályozására való, közismert jobb- és balmenetű feszítőcsavarokat iktatunk be. A (7) rúd végén (9) görgő van és pedig a (10) légabroncshoz képest úgy elhelyezve, hogy az ép lég- 55 abroncsot nem érinti, ellenben a levegőt kibocsájtó, sérült abronccsal, — amely a kocsi súlya alatt szétlapul, — érintkezésbe jut úgy, hogy a sérült légabroncs a (7) rudat a (11) rugó hatása ellenében felfelé 60 nyomja. Az (5) kábeleket alkalmas szervekkel, pl. a (12) Bowden-huzalokkal (1. ábra) egy szám jelzőkészülékkel kötjük öszsze. A már meglevő (2) féktengely, amelytől ismert módon, a rajzon szaggatott vo- 65 nalakkal feltüntetett (13) kábelek vezetnek a keréktengelyeken lévő fékdobokhoz, az (1) tengelyre erősített (14) rögzítőn átvezetett (15) kábel útján áll az (1) elosztótengellyel összeköttetésben. Rögzítő 70 alatt oly közismert szerkezet értendő, amely a (15) kábelt az (1) tengely forgásakor magával viszi, amely kábel ellenben a (2) tengely visszafelé forgatásakor a (14) rögzítőszerkezetben, kioldás után 75 visszacsúszhat. Az (1) elosztótengelyből kinyúló (16) kar végén (17) kontaktus van, amely a (18) akkumulator (mágnes) (19) áramkörébe, azaz vezetékébe kapcsolt (20)