102844. lajstromszámú szabadalom • Háromelektródás csövek kapcsolása
— 9 — zátorban a feszültségesésnek, vagyis a eső (Va) anódfesziiltségének érteke: Va = J' .C .1. Az (r) ellenállás végpontjai közti feszült-5 ségesés értéke r. I, mely a (K, R, E) körr. I ben . - áramot okoz. A (K) kondenzált tor impedánciájával szoro/va, megkapjuk e kondenzátor kapcsai közti feszültségesés értékét, ós ezt negatív előjellel véve, a 10 cső rácsfeszültségének (Vg) értékét: Yg = r.I •J iKR Annak a feltétele, bogy a rácsváltófeszültség és az anódváltól'eszültség egymás hatását az anódáramkörbe kölcsönö-15 sen kompenzálja, a következő: Vg = -1 P. Va A 3. egyenletbe az 1. és 2. egyenletek értókét behelyettesítve: r.I 1 jo)KR 20 illetve: a. ,] tó C KR = p.Cr 5 Az utóbbi képlet azt mutatja, hogy a kompenzálás feltételei függetlenek a frekvenciától. Nyilvánvaló, hogy az (E) ellenállás az alaprezgés magasabb harmoniku-25 saira nézve is sokszorta meghaladja az ír) ellenállás és az —— impedancia értékét. K Ha oly nagy (r) ellenállást választunk, hogy az anódegyenáram által benne elő-30 idézett feszültségesés a szükséges rácsfeszültséggel legyen egyenlő, akkor az (E) rácsbattéria nyilván felesleges lesz. Ha az (r) ellenállás ilyen méretezése nem volna lehetséges, a 2. és 3. ábra szerint az anód-35 egyenáram használható fel a kívánt rácsfeszültség keltésére. E két ábra azt a két lehetséges esetet illusztrálja, melyekben az (r) ellenállás vagy túl kicsiny, vagy pedig túl nagy. Az (R) és (R') ellenállások 40 nagyságrendje természetesen sokkalta nagyobb a (C') kondenzátor impedanciájánál. Ezen rij elrendezés elvi ismertetésénél eltekintettünk attól, hogy erősítő vagy egyenirányító csővel van-e dolgunk és 45 feltételeztük, hogy a rácsoldal kapcsolásánál teljesen szabad kezünk van. A rács azonban a válóságban egy hozzávezető körrel kapcsolatos, melyből az erősítendő vagy egyenirányítandó váltóáramok érkeznek. Ekkor a kapcsolás a 4. vagy az l 5. ábrán feltüntetett módon eszközölhető a legegyszerűbben. Ez ábrák egyszerűsítése végett azt tételeztük fel, hogy a rácsfeszültség előidézésére nem kellenek a 2. és 3. ábrán ismertetett különleges beren- í dezések. A kívánt kompenzálás a következő feltételek mellett valósítható meg: A 4. és 5. ábra (In) kapcsaihoz kötendő hozzávezető kör impedánciájának nagyságrendje, az anódáramforrás ingadozá- ( sainak frekvenciakörében, legyen kisebb a 4. ábrabeli elrendezés rács-katód-impedánciájánál, illetve az 5. ábrabeli elrendezés (K) kondenzátorának impedánciájánál. E mellett a 4. ábrabeli elrendezésnél < hozzávezető kör egyenáramot átbocsátó legyen, hogy a rácselőfeszültség az (R) ellenállás felől legyen a rácsra átvihető. Hogy a két elrendezés közül a gyakorlatban melyiket fogjuk választani, az több ' feltételtől függ, melyekre azonban felesleges kitérnünk. E két elrendezés egy-egy gyakorlati alkalmazását a 6. és 7. ábrák illusztrálják. A 6. ábrán a cső alacsony frekvencia ' erősítésére szolgál. Az erősítendő váltóáram a (T) transformátor (In) kapcsain lép be. A transformátor szekundertekercsének aránylag nagy az impedanciája. A 7. ábrán a eső azon magasfrekven- í c'i.ájú rezgéseket egyenirányítja, melyeket az (A, L, E) antennakör az (Ll, Cl) rezonanciakörben indukál. Az (Ll) tekercs impedanciája, alacsony frekvenciájú rezgések esetén, természetesen igen kicsiny. S A feltüntetett elrendezésben az (L2) visszacsatoló tekercs és az áthidaló (C2) kondenzátor szerepe nem érdekel a találmány szempontjából. A 6. és 7. ábrán (B) battéria a fűtő í áramforrás, helyette azonban ismert módon váltóáram is alkalmazható. A kondenzátorok, ellenállások és a csövek erősítő tényezőjének mértékénél elengedhetlen tolerancia szabályozó beren- í dezést tehet szükségessé, a legkedvezőbb értékre való kiegyenlítés lehetővé tétele céljából. Ez okból az (R, K, T, r) alkatrészek bármelyikét képezhetjük ki szabályozhatóvá, melyek közül a transzformá- j tor a legkevésbbé alkalmas e célra. Többcsöves készülékeknél a találmány többfélekép foganatosítható. Például csak az egyik csövet kompenzáljuk, még pedig
