102630. lajstromszámú szabadalom • Készülék szinkronmotorok indítására

_ Megjelent 1931. évi május hó ln-én. MAGYAR KIRÁLYI S|jlj§| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 102630. SZÁM. — VH/G. OSZTÁLY. Készülék szinkronmotorok indítására. Mihály Dénes oki. gépészmérnök Berlin-Wilmersdorf, mint a Telehor A.-G. berlini cég: jogutódja. A bejelentés napja 1929. évi december hó 14-ike. Németországi elsőbbsége 1929. évi március hó 7-ike. A találmány készülékre vonatkozik szinkrónmo torok indítására és különösen oly szinkrón kismotorok üzembehelyezésénél talál alkalmazást, mint amilyenek távolbalátó vevőkészülékekben fonikus kerekek alakjában használtatnak. A találmánybeli készülék rendkívül egyszerűségével tűnik ki, előállítási költsége csekély és lehetővé teszi, hogy segédtekercseléses vagy egyél) bonyolult indítókészülékektől mentes, igen egyszerű szinkrónmotorokat használjunk. A találmány lényege az, hogy az indítandó szinkronmotor tengelyén kúpalakú súrlódó-kereket erősítünk meg, mely kézzel forgatható tárcsával együttműködik, mely utóbbi a szinkronmotor tengelyével párhuzamos, tengelyirányú eltolása révén a fentemlített kúpos súrlódó-kerékkel érintkezésbe hozható, valamely rugó hatása alatt azonban kezdeti állásába tér vissza, mihelyt a kézzel való működtetés megszűnik. A találmány további kiviteli alakja olyan is lehet, hogy a szinkronmotor tengelyének végén megerősített kis hajtókorong mellett kézzel forgatható, aránylag nagy átmérőjű tárcsát ágyazunk és ezt a kis hajtókoronggal valamely utánengedő hajtóközeggel, pl. aránylag laza gumiszalaggal vagy rugalmas fémhuzalból készült spirálissal kötjük össze. Ez a szerkezeti megoldás, melyben a hajtóközeg a szinkronmotor tengelyének végén megerősített korongot kerületének csak kis részén, a kézzel meghajtott tárcsát ellenben ennek kerületének nagy részén veszi körül, az önműködő kikapcsolás azáltal adódik, hogy mihelyt a szinkronmotor rendes fordulatszámát eléri, a 40 kézikereket egyszerűen elengedjük. A szinkronmotor a kézikereket nem hajtja meg. A meghajtás csak fordított értelemben történhetik. A mellékelt rajz a találmány példa- 45 képpeni kiviteli alakját mutatja be. Az 1. ábra a találmánybeli indítókészülék hosszmetszete, míg a 2. ábra az 1. ábrán látható szerkezetnek módosított kiviteli alakja. 50 A rajzon a szinkronmotort felvevő toknak, pl. valamely távolbalátó vevőkészüléknek fedelét (a), az indítandó szinkronmotornak tengelyét pedig (b) jelzi. Az 1. ábrán látható kiviteli példa sze- 55 rint a (b) tengely végén csonkakúpalakú (c) súrlódókerék van megerősítve. A (b) tengely mellett az (a) tokfedélben forgatható és ebben tengelyirányban mozgatható (d) tengelyen az (e) hajtótárcsa van 60 megerősítve, mely az (f) kézifogantyúval forgatható. Az (e) tárcsát rendes körülmények között a (g) rugó a (h) nyílirányban felemelt helyzetben, vagyis a (c) súrlódókerékkel nem kapcsolt állapotban 65 tartja. A (h) nyílirányban való elmozdulást a (b) tengely (i) ütközőfeje határolja. Ha a szinkronmotort meg akarjuk indítani, akkor az (e) tárcsát (h) nyíllal ellentétes irányban (g) rugó hatása elle- 70 nében lenyomjuk úgy, hogy kerülete, melyet súrlódás növelése végett célszerűen (k) gumigyűrűvel vagy hasonlóval veszünk körül, a csonkakúpalakú (c) súrlódókerékkel jut érintkezésbe, mikor is az 75 (e) tárcsa forgatásával a szinkronmotort forgásba hozzuk. Ha a szinkronmotor kellő fordulatszámát eléri, amit a jelleg-