102626. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szemes anyagok szárítására, tárolására és szellőztetésére

— 2 — gok belsejéből az előbb megszárított felületi rétegbe szivárgott. Mikor egyhuzamban 10 percig szárítottunk mozgó levegővel (P2) nedvesség-5 tartalomig és erre a szárítást 4 óra hoszszat szüneteltetve, ismét 10 percig szárítottunk és így felváltva tovább dolgoztunk, akkor az effektív szárítások időtartama (T2) perc volt, valamivel több, 10 mint az előbbi esetben. Mikor egyhuzamban 15 percig szárítottunk mozgó levegővel (P3) nedvességtartalomig és a szárítást minden 15 perces szárítás után 4—4 órán át szünetel-15 tettük, akkor az effektív szárítási idő (T3) percet tett ki. A további kísérleteknél 25, 60 és 180 perces szárítási szakaszokban és 4 órás szünetekkel dolgozva, az effketív szárítási idő (T4, T5), illetve 20 (T6) perc volt. Míg az 1. ábrán a (Pin—'TI, Pm—T2, Pm—T3), stb. görbékkel illusztrált kísérleteknél más-más szárítási időtartammal, de mindig egyenlő 4 órás közbenső sziine-25 tekkel dolgoztunk, a 2. ábrán (V5, V15, V60), stb. görbékkel illusztrált kísérleteknél egyenlő 5 perces szárítási időtartamokkal és 5, 15, 60—300 perces közbenső szünetekkel dolgoztunk. Az (O) görbe itt 30 is nyugvó levegőre tett gabona száradási folyamatát, a (V) görbe pedig másodpercenként 4 méter sebességű légáramlatnak kitett gabona száradási folyamatát ábrázolja. A (V5) görbe az effektív szárí-35 lási idő görbéje azon esetben, mikor 5 perces szárítás 5 perces szünetekkel váltakozott. Az effektív szárítási időtartamban elért nyereség csekély volt a (V) görbével jellemzett folytonos szárítás 40 időtartamához képest. Mikor az 5 perces szárítás 15 perces szünetekkel váltakozott (V15) görbe, az effektív szárítási időtartam már jóval rövidebb volt és mindinkább rövidült, mi-45 nél nagyobb szünetekkel dolgoztunk. így például 60 perces szünetek mellett a (V60) görbét kaptuk és így tovább 120, 180. 240 és 300 perces szünetek mellett a (V120, VI80), V240) és (V300) görbéket. 50 Ezek szerint a három utolsó esetben már aránylag csekély nyereség volt elérhető, viszont az effektív szárítási időtartamok és a szünetek tartamának összege nagyon nagy lett. 55 Nyilvánvaló, hogy a szárítási időszakokat és a közbenső szünetek tartamát úgy kell megválasztani, hogy a levegőkeringtetés, valamint a szünetek hosszától függő költségek összege minimum legyen. Minél hosszabb szünetekkel dolgo- 6 zunk, annál nagyobb tárolókamrákra lesz szükség, ami az építési költségeket fokozza. Viszont minél rövidebbek a közbenső szárítási időtartamok, annál többször váltakoznak a szellőztető- és tároló- t terek, a szükséges berendezés annál komplikáltabb lesz, ami nagyobb üzemi és építési költséget jelent. A találmány szerinti silóban a gabona több, váltakozva egymásra következő r

, szárító és pihentető téren ömlik felülről lefelé. A szárító zónák, melyekben a gabona légáram hatásának lesz kitéve, alacsonyabbak a közöttük fekvő pihentető kamráknál, melyekben légáram nem éri a gabonát. A gabona gyorsan halad át a szárító zónákon és többszörié hosszabb időt tölt a közbenső kamrákban, mely idő alatt a magvak belsejében levő nedvesség a magvak külső, szárazabb réte- f geibe szivárog és a következő szárító-zónában könnyebben lesz elvonható. A 3. ábra a találmány szerinti eljárás elvét illusztrálja. Ha (Pm) nedvességű gabonát szárítunk, a nedvességtartalom ; a gabonaszemek felületi rétegeiben néhány perc alatt (Pl) értékre száll le. Ha most a szárítást folytatnék, a nedvességtartalom már csak a (Pl) pontból kiinduló szaggatott vonal szerint csökkenne, j Ha ellenben az első szárítási periódusra megfelelő tartamú szünet következik, akkor a magvak belsejében levő nedvesség azok felületéire fog szivárogni és a felületi rétegek nedvességtartalma (P2) ér- < fékre nő, mely érték kisebb az eredeti (Pm) értéknél. A következő szárítás után a felületi nedvességtartalom (P3) értékre csökken és bizonyos szünet után valamivel emelkedik. Az eljárást folytatva, végül a kívánt (Po) értéket fogjuk elérni. A gyakorlat azt mutatta, hogy lényeges megtakarítás akkor érhető el, ha a szárítási periódusoknál legalább ötszörte és legfeljebb 500-szorta hosszabb szünetek közbeiktatásával dolgozunk. Száraz időben a behívandó levegőt nem kell felmelegíteni. Ha a légköri levegő nagy páratartalmú, így különösen esős időben, a befuvandó levegő felmelegítendő. Meleg levegővel dolgozva, a légáram sebessége csökkenthető, tehát hajtóerőben érhető el megtakarítás. A vázolt eljárás foganatosítására alkalmas berendezésnek egy kiviteli példája a rajz 4. ábráján részben metszett