102505. lajstromszámú szabadalom • Alátámasztott befogás lemezrugókhoz
Megjelent 1931. évi máju s hó 1-én . MA6YAE KIRÁLYI j^É^j^ SZABADALMI WRéSÁÖ SZABADALMI LEÍRÁS 102505. SZÁM. Ve/l. OSZTÁLY. Alátámasztott befogás lexnezrugókhoz. Első Magyar Gazdasági Gépgyár Részvény Társulat cég Budapest. A bejelentés napja 1928. évi sseptemtmr h& Tapasztalás szerint a végükön befogott egyszerű lemezruigók, bár hajlító igénybevételük messze a rugalmassági határ alatt marad, a befogási helynél gyakran 5 eltörnek. A rugók élettartamát a rugóiknak a tőnél történő vastagítása sem növelte meg lényegesen. Hengerelve vastagított rugóik alkalmazása többnyire gazdaságilag kivihetetlen, de ezek éppen úgy, 10 mint a második lemez rászegecselésével vastagított rugók a vastagítás helyén szintén eltörnek, hacsak a rugó igénybevételét, azok engedéken ységének rovására, nem csökkentik. 15 Kísérletek során megállapítottuk, hogy ha a lemezrugót a befogási éltől a terhelés irányába eső, a befogási hosszal egyező nagyságrendű távolságban levő helyen megtámasztjuk, úgy a rugó engedékeny-20 sége alig csökken, viszont élettartama megsokszorozódik. A megtámasztás lehet akár merev, akár rugalmas, csupán az lényeges, hogy a rugót egyáltalában megtámasszuk. 25 Ezen meglepő jelenség a következőkép magyarázható. Az anyagnak a változó igénybevétel folytán fellépő kimerülése onnan ered, hogy a rugalmas alakváltozáskor végzett 30 deformációmunka egy része az anyag belső szerkezetének, nevzeteseoi a miikrokristályok méretednek megváltoztatására esik. Minél nagyobb az anyag egységnyi térfogatára vonatkoztatott ú. n. fajlagos 35 deforanációmumka, s minél többször történik az igénybevétel, annál nagyobbmérvű az anyag belső szerkezetének megváltozása. Ha most az anyag valamely helyén feszültségugrás lép fel, a szomszédos részeik szerkezete különbözőkép változik 40 meg s ennek megf elelően, a különböző méretű kristályok csekély összetartása folytán, az anyag szilártteágia idővel a rugalmassági határ alá száll, úigy hogy aránylag csekély feszültség mellett is eltörik. i5 Minél nagyabb a fajlagos deformációmunkák helyi különbsége, s minél nagyobb a feszültség, annál rövidebb az anyag élettartama. A rajzon az 1—4 ábrák a szokásos, vala- 50 mint a találmány szerinti rugó befogások esetén az egyes keresztmetszetekben fellépő legnagyobb feszültség, illetve a legnagyobb fajlagos deformációmunka görbéit szemléltetik, még pedig az 55 1. ábra egyszerű lemezrugó, a 2. ábra tövénél vastagított rugó, a 3. ábra a találmány szerint mereven alátámasztott rugó, végül a 4. ábra rugalmasan alátámasztott rugó 60 esetében. A feszültségi görbéket (a), a deformációmunka görbéit (b) betűk jelzik. Mint az az 1. és 2. ábrából látható, a szokásos módon befogott lemezrugók esetén a 35 legnagyobb feszültség helye összeesik a deformációmunka görbéjének ugrási helyével (a befogás, illetve vastagítási helye) s így az előadottak szerint érthető, hogy miért törtek ezek gyakran a befogási, 70 illetve a vastagítási helyen. A befogási helynél fellépő feszültség-maximum esetén a befogásban levő anyag nincs igénybe véve s mivel a fajlagos deformációmunka a feszültség négyzetével arányos, a rugó 75 élettartama a feszültség köbével lesz fordítottan arányos. A vastagítási helyen fellépő feszültségi maximum esetén a helyzet
