102503. lajstromszámú szabadalom • Sodronyszövet-megerősítés, főleg ágybetéteken

Megjelent 1931. évi május hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103503. SZÁM. — XVI/f. OSZTÁLY. Sodronyszövet-megerSsítés, főleg ágybetéteken. Elbert és Balázs vas- és rézbűtorgyári cég- Budapest. A bejelentés napja 1930. évi augusztus hó 16-ika. A találmány ismert módon egymásba font huzaltekercsekből álló sodronyszövetnek főleg vaskeretes ágybetéten való megerősítésére vonatkozik, amely a gvakorlat-5 ban eddig használatos, különféle megerősítési módokkal szemben egyszerűbb, olcsóbb és tartósabb kivitele folytán előnyöket és műszaki haladást mutat fel. A találmány lényege abban van, hogy 10 az ágybeiétkereL harántrúdjául különleges, nevezetesen célszerűen oly szögvasat alkalmazunk, amelynek egyik szára szilárdságtanilag akként van méretezve, hogy a szokásos laposvasat helyettesíti, a másik szára 15 ellenben lényegesen vékonyabb és arra való, hogy könyökben való meghajlílás révén az erős szögvasszárral csatornát alkosson, amelybe a sodronyszövet befejezett vége kerül, mikor is a vékony szár szabad 20 széle a másik szárhoz közelítve a sodronyszövetet úgy deformálja el lapítja , hogy annak fogvatartása teljesen megbízható. A találmány szerint tehát feleslegessé válnak mindennemű külön rögzítőszervek, mint pl. 25 pántok, horgok, csavarok, szögecsek, stb., azonfelül a különleges harántrúd oly sírna megerősítést ad, amely megakadályozza, hogy a sodronyszövet huzalainak végei akár a kezelő személyt vagy ennék runá-30 ját, akár pedig az ágyneműt megsértsék,. A mellékelt rajzon a találmánybeli sodronyszövet-megerősítés példaképem kiviteli alakja van feltüntetve. Az 1. ábra a megerősítéshez használt, kü-35 lönleges harántrúd végnézete. A 2. ábra ugyancsak végnézet, de már derékszögben meghajlított, vékony szögvasszárral úgy, hogy a sodronyszövet befejezett végét felvevő csatorna keletkezik. A 40 3. ábra a sodronyszövet-megerősítés végleges alakját tünteti fel, amelynél a vékonyabb szögvasszárnak a másik szárhoz szorított széle a sodronyszövetet összelapítja és ezáltal fogó módjára rögzíti. A 4. ábra végül az ágybetét egyik sarkát 45-axonometriás ábrázolásban mutatja be, amelyen a sodronyszövetrögzítő harántrúdnak a keret hosszrúdjába való bekötése látható. A találmány szerint az ágybetét kereté- 50-nek harántrúdja gyanánt a szokásos laposvas helyett célszerűen oly szögvasat használunk, amelynek egyik (a) szára a fellépő igénybevételeknek megfelelő keresztmetszetű, a másik (b) szára ellenben lé- 55 nyegesen vékonyabb és arra való, hogy a 2. ábrán látható módon derékszögben meghajlítva az (a) szárral a (c) sodronyszövet befejezett végét felvevő csatornát alkosson. A (b) szár szabad szélét a (c) 60 sodronyszövet végének a (d) csatornába való helyezése után kalapácsolással vagy sajtolással az (a) szárhoz közelítjük úgy, hogy a sodronyszövet e helyen összelapul (3. ábra) és a szögvas két szára a sodrony- 65 szövetet minden külön rögzítőszerv alkalmazása nélkül fogó módjára közrefogja és biztosan rögzíti. Az (a, b) szögvas minden nehézség nélkül hengerelhető és a (b) szárnak kívánt 70 meghajlítása és alakítása is igen könnyen és egyszerű módon eszközölhető úgy, hogy a találmánybeli sodronyszövet-megerősítés lényeges idő és költségmegtakarítást jelent, nnmellett teljesen megbízható és az az elő- 75 nye is megvan, hogy a sodronyszövet huzaltekercseinek végei el vannak takarva és így sérülések nem következhetnek be. A találmány szerinti, különleges (a, b) harántrudat a keret (e) hosszrúdjában szo- 80