102378. lajstromszámú szabadalom • Lábhajtású körrepülőgépes népmulattató játék

Megjelent 1931. évi április hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 102378. SZÁM. — Vl/d. OSZTÁLY. Lábhajtású körrepülőgépes népmulattató játék. Itoskó Pál m. feir. erdőaltiszt Visegrád. A bejelentés napja 1929. évi november hó 12-ike. A találmány lábhajtás,ú körrepülőgépes népmulattató játék, mely lényegében függélyes tengely körül forgó vázból áll, melyhez központosán több repülőgépszerű 5 jármű van erősítve. Az egyes repülőgépeken lábhajtású légcsavarok vannak, melyeknek meghajtásával az összes repülőgépek körben forognak. A gépeket tehát a benn ülő egyének hajtják meg, és minél 10 jobban dolgoznak, annál gyorsabban futnak körül a gépek. A gépnek szárnyfelületeit vízszintes tengely körül elállíthatjuk, ami által a gép orra emelkedik és az az érzésünk, mintha a gép emelkedne. 15 A rajzon a találmánynak egyik példaképem megoldását láthatjuk, melytől a gyakorlatban, lényegének érintése nélkül, sokféleképen eltérhetünk. Az 1. ábra a találmánynak vázlatos o'i.-20 dalnézetét, a 2. ábra részleges függélyes hosszmetszetét, a 3. ábra végül távlati képét mutatja. Az (e) talpcsapágyban a függélyes (b) 25 tartóoszlop foroghat el, melyhez több, jelen esetben négy, (d) tartókar csatlakozik, melyek sugárirányban kinyúlva, szabad (g) végükön kiszélesednek és egy-egy (h) repülőgépet hordanak. A (d) tartókarok-30 nak teherbírását a (b) oszlop felső végéhez erősített (c) feszítőszervek növelik. Az egyes (h) repülőgépek a szokásos repülőgépekre emlékeztető testből állanak, melynek belsejében (t) ülés van, előtte pe-35 dig az (o) kormánykerék és az (u) lábítós hajtómű. Az (u) lábítós hajtómű (s) kúpkerékáttétellel és (c) tengellyel a (z) légcsavart hajtja meg. Az (o) kormánykerék tengelyén az (n") hajtókorong van, amely 40 (n', m, n) erőátviteli szervekkel a vízszintes tengely körül kilengethető (1) szárnyfelületekhez kapcsolódik olykép, hogy ha az (o) kormánykereket elforgatjuk, akkor az (1) szárnyfelületnek a vízszintessel bezárt szöge változik. A (t) ülés mögött (t') 45 pótülés van. A (h) repülőgéptest a (g) tartófelülethez a (k) vízszintes tengely köi'ül lengethetően kapcsolódik. A (k) vízszintes haránttengely a repülőtest súlypontjához képest kissé hátrább fekszik, 50 miért is nyugalmi állapotban a repülőgépnek mellső része a (g) tartófelület (y) rugóin nyugszik. Forgás közben az (1) szárnyfelületre ható légellenállás a gép mellső részét a (k) tengely körül kissé 55 megemeli, mikor is a géptestnek (g') fenéklapja a pontozottan rajzolt ferde helyzetbe kerül (2. ábra). Ha az (o) kormánykerékkel az (1) szárnyfelületet ismét vízszintesre állítjuk, úgy a géptest (g') fe- 60 néklapja is a 2. ábrán kihúzottan rajzolt vízszintes helyzetébe kerül vissza és az (y) rugókon nyugszik. A géptestnek vízszintes helyzetébe való visszatérésekor keletkező esetleges zökkenéseket az (y) rugók 65 tompítják. Ha a gépek a forgástengely körül részarányosán helyezkednek el, akkor azok egymást kölcsönösen kiegyensúlyozzák. Ha azonban pl. gyermekjáték céljára csak egyetlen gépet alkalmazunk 70 (1. ábra), akkor azt célszerűen (v, j) futókerekekkel szereljük fel, amelyek az (f) alapfelületen futnak, a repülőgépnek súlyát hordják, és a (b) forgástengelyt az egyenlőtlen csapnyomások alól tehermen- 75 te sitik. A találmány következőképen működik: A (t) ülésre ülve, lábainkkal az (u) lábítókat meghajtjuk, ami által a (z) légcsavar forog és az egyes gépeket vontatja 80