102329. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagyértékű öntvények előállítására széndús ötvözetekből

Megjelent 1931. évi április hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103329. SZÁM. — XH/e. OSZTÁLY. Eljárás nagyértékű öntvények előállítására széndús ötvözetekből. Piwowarsky Jena tanár Aachen. A bejelentés napja 1929. évi szeptember hó 5-ike. Ismeretes, hogy a grafit kialakulási for­mája és a mintadarabok öntésénél hasz­nált, nagyobb mértékben szenesített, szilí­ciumtartalmú ötvözetek tulajdonságai lé-5 nyeges befolyást gyakorolnak az öntvé­nyek sajátságaira. Manapság vannak már oly eljárások, amelyeknek a célja a grafit finomításának rendszeres megvalósítása pl. az olvasztott anyagnak különösen maga-10 san való túlhevítése által. Ez eljárások ré­vén ma már sikerül kb. 30—45 kg/mm2 húzószilárdságú (45—65 kg/mm2 hajlítási szilárdság mellett) öntöttvasat folytonos üzemben előállítani, sőt különösen gondos 15 kohászati kezeléssel 50 kg/mm2 húzószilárd­ságig (65—80 kg/mm2 hajlítási szilárdság mellett) terjedő csúcsértéket is értek már el. A grafit finomsági fokán a fémes alap­massza fajtása is nagy szerepet játszik a 20 nagy mértékben szenesített ötvözetek érté­kes tulajdonságainak elérésénél. Ha arról van szó, hogy nagy igénybevételt kibíró öntvényeket kell előállítani, akkor nem­csak arra kell figyelni, hogy megfelelő 25 keverés által és a lehűtési viszonyok meg­felelő befolyásolása által perlites alap­masszát készítsünk, hanem a kívánt jó anyagtulajdonságokra a perlit képződési alakjának, valamint szemcsenagyságának 30 határozott befolyása van. Nem a lamellás perlit a legkedvezőbb képződési alakja en­nek az eutektoidnak, hanem még jobb tulajdonságokkal bíró anyagot kapunk, ha az eutektoid kompenensei oly finom 85 elosztásban vannak meg, hogy azok mik­roszkópiailag csak erősebb nagyításoknál oldódnak. Ez azonban mindinkább olyan strukturás állapotnak felel meg, amelyet a metallografiában szorbitnak neveznek. 40 Ismeretes továbbá, hogy oly öntöttvasfaj­táknál, amelyek a német vagy amerikai lágy- (temper öntvény összetételének felel­nek meg) — amelyek tehát 2.5—3% C tar talom mellett 0.6—1% Si-ot foglalnak ma­gukban — már homoköntésnél fehér vasat 45 kapunk, amely 850—1050° hőmérsékletek közötti, több napig tartó lágyításnál (tem­perálásnál) két stabil alkatrészre — szi­likoferritre és a temperszénre -— bomlik szét. Ezen, főleg igen könnyű öntvények 50 előállítására alkalmas eljárás segélyével 30—35 kg/mm2 húzószilárdságot érünk el. Ismeretes továbbá oly eljárás, amelynél kiválóan sziliciumdús (kg 3.5% Si) vasnak vaskokillákban való öntésénél finom ál- 55 eutektikus grafittartalmú ferrites vasat állítanak elő, ahol szintén kb. 35 kg/mm2 húzószilárdságokat lehet elérni (Schüz­féle eljárás). A találmány oly eljárás, amelynek se- 60 gélyével pontosan betartandó keverékkel és megfelelő termikus utókezeléssel oly öntöttvasat állítunk elő, amelynek kb. 100—130 kg/mm2 hajlítási szilárdság mel­lett 50—75 kg/mm2 húzószilárdsága és oly 65 törési strukturája van, amely világos szürkétől ezüstfehérig terjedő színű és sok esetben a jó szerszámacél törési struktú­rájától szabad szemmel már nem kü­lönböztethető meg. A találmány szerinti 70 eljárás abban áll, hogy tetszőleges szén­tartalmú öntöttvas keverékéhez oly meny­nyiségű szilíciumot adunk, hogy a szili­ciumtar talom a falvastagság és a válasz­tott összszéntartalom szerint kb. 1.25— 75 2.25% között legyen. Az ilyen vas a meg­merevedés után különböző vegyi összeté­tellel bírhat, mivel kokillaöntésnél feltét­lenül nedves öntésnél többnyire megme-

Next

/
Thumbnails
Contents