102202. lajstromszámú szabadalom • Önműködő löveg
A helytálló (14) lécek között vezetett, a •lobbantyúban egyenes vonalban eltolható (13) zárótömbnek (4. ábra) oldalsó (16) vezetőlécei vannak. A závárzat a (17) ü tojj szeget hordja, melyet a (18) ütőszegrugó rendszerint előrelök, hogy az ütőszeg (19) csúcsa, a závárzat (20) nyílásán keresztülhatolva, a (C) lövedék fenekébe ütközzék. Az ütőszeg hátsó vége a závárzat hátsó vé-10 gén túlhaladhat, úgy hogy a szeg ezen hátsó (21) végét az önműködő (33) elsütőrész (36) válla rögzíti, mely (33) rész a lobbantyú (32) mélyedésében függőlegesen eltolható és amelyet a (35) süveghez tá-15 maszkodó (34) rugó (3. ábra) lefelé nyom. A závárzat továbbá a (22) lövedékhúzókat hordja (4. ábra), melyeknek mellső, körmös (23) végei a závárzatban vannak és a (C) lövedék megfogására valók, ami-20 dőn ez a lobbantyúban van. A (22) lövedékhúzók a závárzat hátrafeléhaladásánál a lövedékhüvely visszahúzá&a céljából önműködően mozognak. Az üres lövedékhüvely ekkor a (24) kivetők között van (7. 25 és (14. ábra). A kivetők (24a) végei ennél a folyamatnál a hüvely felé mozognak, még pedig ennek középső része felett, úgy hogy a hüvelyt a lobbantyúból kivetik. Az egymással szemben levő (25) tokokba 30 helyezett (24) kivetőket a (26) rugók rend, szerint a závárzat pályájában tartják. Az előrehaladó závárzat a kivetőket tokjaikba nyomja vissza, míg a visszafelé haladó závárzat lehetővé teszi, hogy a (26) 35 rugók a kivetőket egymáshoz közelítsék. A závárzatnak, mellső végén, (27) orra (3. és 4. ábra) és hátsó végén lefelé irányuló (28) része van, mely a (29) záróelemet vezeti. E záróelemnek felül (30) üt-40 közőrésze van, mely a kellő időben a závárzat hátsó vége és a (40) lécekben levő kivágások (30a) falai közé helyezkedve a závárzatot időnkint, visszamenetel ellen biztosítja. A (29) záróelemen, továbbá (31) 45 ütközőlap van, mely a záróelem felfeléhaladásánál a závárzatnak a záróhelyzetben való biztosítása céljából a (33) elsütőrész (32) kivágásába helyezkedik és a (33) ré^zt a (34) rugó feszültsége ellen visszafelé 50 mozgatja, úgy hogy a (36) váll az ütőszeg (21) végét elbocsátja, amire az ütőszeg előrehalad. A (29) záróelem tehát a závárzatban eltolható és röviddel az ütőszegrugó megfeszítése, illetve az ütőszeg visz-55 sziahúzása után, amit a (33) elsütőrész vé,., gez, a záróhelyzetbe kerül és az ütőszeget felszabadítja. A (29) záróelemet az (R) elem mozgatja, mely a závárzattal együtt ide-oda mozog, de ahhoz képest, korlátolt mértékben, eltolható. A závárzat olőreha- 60 ladásánál, miután a závárzat a 3. ábrán feltüntetett mellső helyzetét elérte, a íehe: tetlenségi nyomatéka által tovább mozgatott (R) elem a záróelemet a 3. ábra szerinti záróhelyzetbe hozza. 65 A závárzat előremozgatása céljauul az egyik végén nyitott (38) tokot alkalmaz- „ zuk, melyet a závárzat (28) részében a (37) csavaranya rögzít. Az e tokban levő (40) cső szabad végén a (42) hengerben eltol- 70 ható (41) dugattyú van. A (42) henger (43)-nál a lobbantyú hátsó (44) végéhez van erősítve. A távcsőszerűen egymásba nyúló (40, 42) csövekben a (45) rugó van, mely arra 75 való, hogy a závárzatot a (11) hátrészt elzáró mellső helyzetbe hozza. A rugó, hátsó végénél, a (47) vezetőszeg (b) vállához támaszkodik. A (47) vezetőszeget a (43) tok tartja, melyet a (42) cső hátsó (43) végére 80 csavarolunk. A (46) tokban a (49) dugattyú van, melyet az (50) rugó mellső helyzetében tart. A (47) vezetőszeg beállítása céljából ennek hátul kiálló végén a (48) gomb van. 85 A csövön, a lobbantyú előtt, az (51) tartó van, melyben az (52) henger hátsó végét erősítjük meg, mely hengert az (53) furat a (9) csővel köti össze (4a. ábra), úgy hogy a cső lőporgázai, az (52) henger- 90 ben levő (54) dugattyúra hatva, azt előrelökik. E dugattyú az (55) dugattyúrúd mellső végére van erősítve. Az (55) dugatytyúrudat (56)-nál az (57) öntöltőelembe csavaroljuk, mely a (9) csövön ós az (59) 95 vezetőrudon, mely az (57) elem (tömb) (58) furatán megy keresztül és (60)-nál az (51) tartórészhez van erősítve, eltolható. Az (59) vezetőrúd hátsó vége a lobbantyú (61) válaszfalában van. Az utóbb ismer- 100 tetett részeket a (62) tok zárja magába. Amint a 3a. és 10. ábrákon látható, a (67) rúd mellső vége az (57) tömbbel különleges módon kapcsolható (3., 10., Í3. ábrák). Az (57) tömb (63) furatában (10. 105 ábra) a (65a) rugók által befelé mozgatható (65) tömbök vannak. A rugók a (64) lapokhoz támaszkodnak és a (65) tömbök belső (66) végeit a (67) rúd pályájába törekszenek nyomni, úgy hogy a (67) rúd vé- no gét a tömbök (66) végei megfogják (13. ábra) és az (57) tömb, visszamenetelénél, . a (67) rudat magával viszi. A kapcsolás " továbbá eltolható (70) tömböket tartalmazza, melyek (69) vézetőrésein a (68) 115 esiapok hatolnak keresztül. E tömbök,
