102186. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémnek fára, faanyagra, papirosra, papíranyagra, parafára, galalitra és más anyagokra való ragasztására

Megjelent 1931. évi március hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYT ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 102186. SZÁM. — XJ^d. OSZTÁLY. Eljárás fémnek fára, faanyagra, papirosra, papíranyagra, parafára, galalitra és más anyagokra való ragasztására. Genachow Ottón g-yárig-azgató és kereskedő Wien. A bejelentés napja 1929. évi szeptember hó 6-ika. Ausztriai elsőbbsége 1929. évi január hó 28-ika. A találmány olyan eljárásra vonatkozik, amelynek segélyével tetszőleges fémek fára és faanyagra, valamint papirosra, papíranyagra, parafára, galalitra és 5 más anyagokra ragaszthatók. Az eljárás abban áll, hogy a megtisztított és rozsdamentessé tett, illetve desoxidált fémet ragasztó anyaggal 120 C°-nál magasabb hőmérsékleten nyomás 10 alatt a fára vagy más anyagra sajtoljuk, mimellett a sajtoló nyomást mindaddig fenntartjuk, amíg az egymással összeragasztandó részek ismét a rendes szobahőmérsékletre, illetve napi hőmérsékletre 15 le nem hűltek. A találmány kiegészítő részét képezi az alkalmazott ragasztó anyag sajátlagos összetétele. A fát, papirost vagy más anyagot a találmány szerint a következőkben ismer-2o tetett módon ragasztjuk össze a fémmel. A fémmel vagy fémfüsttel összeragasztandó lemezt először azon a felületen, amelyet a fémmel bevonni kívánunk, teljesen sík felületté alakítjuk, illetve sí-25 mává tesszük. Ezután a fémet, amely bádog vagy fémfüst alakjában vagy más alakban alkalmazható, teljesen sima felületté alakítjuk, illetve simává tesszük és minden tisztátlanságtól, oxidbevonattól 30 és esetleges más idegen anyagoktól megtisztítjuk. Ez a tisztítás vegyi vagy mechanikai úton végezhető el. Az összeragasztandó felületeket ezután a következőkben ismertetett ragasztó anyaggal 35 vonjuk be és a ragasztó anyaggal bevont felületeket egymásra fektetjük, mire az összeragasztandó lemezeket hidraulikus sajtó nyomásának vetjük alá és egyidejűleg 120 C°-nál magasabb hőmérsékletre hevítjük. A nyomás tehát olyan hő- 40 mérsékleten hat az egymással összeragasztandó lemezekre, amelyen a ragasztóanyag lekötése következik be. Természetes, hogy a szükséges nyomás létesítésére tetszőleges más sajtó vagy szerkezet is 45 alkalmazható. A ragasztó anyag fehérje (albumin) és szalmiák keverékéből áll, amely utóbbinak feladata, hogy a fehérjét megbontsa. Ezen keverékhez olyan vegyi hozag- 50 anyagot adunk, amelynek révén a fémfelület rozsdamentes marad, illetve amely a fémfelület oxidálódását megakadályozza és amelynek egyidejűleg olyan vegyi hatása van, hogy a ragasztó anyag 55 ragasztó hatása káros befolyásolást nem szenved. Ilyen hozaganyag gyanánt előnyösen alkalmazható többértékű alkohol, például glikol, erythrit, manit vagy más efféle. 60 Előnyös továbbá, ha a ragasztó anyag keverékéhez olyan anilinfestéket adunk, amely színváltozás révén jelzi, hogy a szalmiák a fehérje-testecskéket megbontotta és hogy a ragasztó anyag haszna- 65 latra alkalmas állapotban van. Minthogy a fára vagy más anyagra ragasztandó fémnek más hőtágulási együtthatója van, mint a fának, papirosnak, parafának, galalitnak vagy más ily 70 anyagnak és mivel továbbá a sajtolás aránylag magas nyomáson történik, ennélfogva fontos, hogy az egymással öszszeragasztandó lemezeket vagy tárgyakat mindaddig nyomás alatt hagyjuk, 75 amíg a 120 C° fölött fekvő hőmérsékletre