102049. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lebegő részecskéket tartalmazó folyadékok derítésére és készülék ezen eljárás foganatosítására

kép, hogy az egyiket a burgonya belsejébe helyezzük, a másikat pedig a folyadékba mártjuk. Rendes körülmények között 500 milivolt potenciálkülönbséget 5 mérhetünk. Néhány nap eltelte után a kezdeti feszültség csökken, sőt zérushoz közeledik és a burgonya anyaga annak héján keresztül lassan eltávozik, vagyis a szerves ionok az elektrópozitív belső rész-10 bői az elektronegatív külső rész felé vándoroltak. Ezen ionok nagyon hatásos koagulációs oldatot alkotnak. Az, oldatban alkalmazható bázikus 15 anyagok közül a legnagyobb potenciálkülönbséget a kálium- és a nátriumhidroxid adják. A válaszfalnak, vagyis a burgonya héjának védő hatása van, mert a kezdeti potenciálkülönbség gyorsabban esik, ha a 20 burgonyát meghámozzuk. A potenciálkülönbség csökkenése az időegységben annál gyorsabb, mennél kisebb a burgonya, de a kezdeti potenciálkülönbség nagysága a test térfogatától 25 független. Ha nagyon kis térfogatú, keményítőszerű anyagokból álló testecskéket alkalmazunk, meljr

eknek nagyon finom héja van, a potenciálkülönbség csökkentése az 80 időegységben még gyorsabb. Ez az eset akkor áll elő, ha a burgonyakeményítőlisztet használunk, mely KOH vagy NaOH jelenlétében a keményítőlisztből — pép-Mi — azonnal gélt alkot. 35 Ha keményítőket tartalmazó sejtekből álló anyagot használunk, melynél a sejtek falai eléggé ellenállóak, sok esetben célszerű az anyagot megőrölni, hogy a fal védő hatását csökkentsük; ugyanezen 40 célt elérhetjük melegítéssel is. Keményítőket tartalmazó anyagok a természetben nagy mennyiségekben találhatók, nagyon kicsi térfogatú (néhány mikron átmérőjű) testeoskékre felosztva, melyeket védőburkolat vesz körül, mely tokot vagy falat képez ezen sejtek számára. Mivel ezen testek nagyon kicsinyek és a kezdeti potenciálkülönbség nagyságuktól független, módot találtunk arra, hogy va-50 lamely folyadék belsejében egyes helyeken feszültséget hozzunk létre, számottevő voltszámmal a hosszúság egységére vonatkoztatva, mely jelenség mindenféle koaguláció szempontjából kedvező. 55 Mivel a keményítőtartalmú anyagok védőfallal vannak körülvéve, módunkban van a hatás intenzitását szabályozni olykép, hogy azt hűtéssel növeljük, vagy melegítéssel csökkentjük. Az alábbiakban három jellegzetes pél- 60 dát fogunk felsorolni: Derítendő piszkos vízhez bugonyakeményítő-lisztet keverünk, melyet előzőleg hűtőházban raktároztunk. Ezután a vízhez oly bázikus anyagokat adagolunk, 65 melyek OH ionokat képesek szabaddá tenni, pl. KOH-t vagy NaOH-t; végül oly anyagokat teszünk a vízbe, mint pl. a Oa(OH)2

és Mg (OH)2

, melyek oldhatatlan AT

együleteket képesek létrehozni. A 70 dék néhány másodperc alatt létrejön. Ugyanazon kísérletet olykép is elvégezhetjük, hogy a burgonyakeményítő-lisztet gabonakeményítő-liszttel pótoljuk és a többi feltételt nem változtatjuk. Ajánla- 75 tos ez esetben a keményítőlisztet előzetesen melegíteni. Ugyanezen kísérlet olykép is lefolytatható, hogy előzetesen fel nem hevített keményítőtartalmú anyagokat, pl. zöld nö- 80 vényi részeket, használunk, melyeket azonban finomra őrölünk és azután a vízhez keverünk úgy, mint a fenti kísérletnél a keményítőlisztet. Ha a fentleírt módon járunk el, a megőrölt szerves testek körül a lecsapódás néhány másodperc alatt 85 létre fog jönni. Az ozmosis, valamint a membrán potenciáldifferencia (Donnán—Loeb elmélet) az eljárásnál fontos szerepet játszik; a membránokat, mint pl. a keményítő héját, 90 A'agy az élő sejtek burokját túl gyors szétrombolás ellen meg kell védeni, azon célból, hogy gél (pép) ne képződjön; a hatásnak emellett elég gyorsnak kell lenni, hogy a csapadék aránylag rövid 95 idő alatt, pl. 1 perc a'latt képződjön. A hőmérsékleteket megfelelően kell szabályozni, ugyanúgy a koncentrációkat, a derítendő víznek nem szabad savasnak lennie és földalkáli hidroxid, mint pl. 100 kalciumbidroxid fölösleget kell tartalmaznia. A derítendő folyadék savtartalma esetén a savanyú reakciót mész hozzáadásával szüntetjük meg. Az eljárás vízben szuszpendált, vagy emulgált anyag 105 ki csapására használható és különösen alkalmas arra, hogy a keletkező pelyhek fajsúlya szerint azokat kicsapatással, vagy úsztatással távolítsuk el. Az ipari gyakorlatban nem kell likacsos 110 edényeket használni, mint a leírt laboratóriumi kísérleteknél, mivel a sejtek hártyája, vagy a keményítő burkolata likacsos és mindegyik élő sejt, vagy kémé-