102031. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés üvegcsövek vagy rudak szakadatlan húzására

Megjelent 1931. évi március hó 2-án. Jk MAGYAR KIRÁLYT jHBk SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 102031. SZÁM. — XVII/c. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés üvegcsövek vagy rudak szakadatlan húzására. Favre Péter Andor mérnök Crosne (Franciaország). A bejelentés napja 1929. évi szeptember hó 24-ike. Belgiumi elsőbbsége 1928. évi október hó 1-je. A találmány tárgya eljárás és berendezés üvegcsövek vagy rudak megszakítás nélküli húzására. A találmány szerint először szilárd üvegtesteket készítünk (ame> lyeket a továbbiakban üvegtömbnek vagy röviden csak tömbnek nevezünk), amely tömböket (a továbbiakban adogatónak nevezett) tartóra fűzünk. E tartó rúd- vagy csőalakú testből áll, amelynek alsó részei > oly átmérő-változást mutatnak, hogy a felfűzött üvegtömbök rajta nyugodhatnak, mimellett az alsó tömböket mindaddig hevítjük, mígnem az üveg megömlik és lefelé csszik, amit követőleg az üveget cső > vagy pálca alakjában kihúzzuk. A találmány egyik foganatosítási alakja szerint a csőalakú test alsó részének falán nyílások vannak. A további magyarázat céljából a rajzra ) utalunk, amely ugyanúgy, mint az alábbi leírás a találmány tárgyának csak példaképpeni foganatosítási alakját ismerteti. Az 1. és 2. ábra az adogató két foganatosí-i tási alakját szemlélteti tengelymenti metszetben, ahol is az 1. ábra a különböző hőöveket tünteti fel. A 3. ábra a 2. ábra szerinti adogató alsó részének felülnézetét mutatja. ) Ha a találmány szerint és pedig pontosabban véve amaz alkalmazási módok és foganatosítási alakok szerint, amelyek, amennyire felismerhető, előnyben részesítendők, pl. egyenes üvegcsövek állítandók 5 elő, akkor az pl. az alant ismertetett módon foganatosítható. Először alkalmas méretű hengeralakú, szilárd (a továbbiakban üvegtömbbel jelölt) üvegtesteket állítunk elő, amelyeknek ) tengelyirányú, ugyancsak hengeres (l1

) furatuk van. Ezeket az üvegtömböket oly hőfokon tartjuk, vagy oly hőfokra hevítjük, amelyen még szilárd állapotban maradnak, ellenben további megmunkálásuk kony- 45 nyebbé válik. Ezeket az üvegtömböket oly adogató támasztja alá, amely a készítendő cső keresztmetszetének a kívánt alakot adja. Az adogató által ily módon tartott üveg- 50 tömböket először oly módon hevítjük, hogy a hozzájuk vezetett hő több (A, B, C, D) övezetre oszlik (1. ábra), úgy hogy a tömbök a működtetett adogató mentén való lefelé csúszásakor, az alsó tömbök 55 megömlése folytán, először az (A) hő-övbe jutnak, amelyben szilárd halmazállapotuk megtartása mellett melegen tartatnak. Ezután a (B) övbe jutnak, amelyben egymással összeolvadnak és azután a még for- 60 róbb (C) övbe kerülnek, amelyben tengelyirányban mozgatható (17) hüvely van, amelynek segélyével a hőfok a használatba kerülő üveg, valamint a készítendő cső vastagsága szerint tetszés szerint sza- 65 bályozható. Ezt a szívós masszát most az adogató tengelyirányába húzzuk, miáltal a kívánt keresztmetszetű egyenes cső keletkezik, mire azután ezt a csövet kívánt hosszú- 70 ságú darabokra osztjuk. A találmány szerint a üvegtömböket egymásután felfűzzük a pl. tűzálló földből és szükség esetén kengyelben elhelyezett (81) csőre, amelynek belső átmérője az 75 üvegtömbök külső átmérőjével lehetőleg megegyezik. Minthogy az üvegtömbök a tengelyirányú, hengeres (l1

) furatokon átvezetett (21

) rúdra vannak felfűzve, oly oszlopot alkotnak, amely a szűkített (82) 80 részen nyugszik, amely rész a (81) cső alsó végén foglal helyet és csonka-kúpalakú.