102004. lajstromszámú szabadalom • Cella galvánáramok előállítására és eljárás annak előállítására

hez van erősítve. A fémből való (6) alátétgyűrűn, a (4) elektróda legbelső menetén és a fémből való (7) alátétgyűrűn a gombaalakú (5a) fejjel ellátott (5) csavar van 5 keresztülfűzve és az (5) csavar alsó végére a (8) csavaranya van csavarolva. A (4) elektróda rögzített belső vége célszerűen vegyszerek hatásának ellentálló védőbevonattal van ellátva. A gombaalakú 10 (5a) fej az elektromos cella egyik kontaktusát alkotja, melynek alakja és görbülete úgy van megválasztva, hogy az a másik kontaktust szolgáltató (1) dobozfenék (la) bemélyítésébe pontosan beleillik. A 15 (2) fedélen, a rajzon fel nem tüntetett, belső túlnyomásra nyíló gázmentesítő szelep van elrendezve, mely a fejlődő gázt a szabadba vezeti. A gázmentesítő szelep, adott esetben az (5) csavaron keresztül-20 hatoló vékony furat alakjában lehet kiképezve. Az (1) dobozfenékben, a (3) depolarizátor fölött, az elektrolit rögzítésére szolgáló kötőanyagból, pl. azbesztből való (9) 25 párna van elrendezve, mely az elektrolittal való átitatás után könnyen deformálható, úgy hogy a (2) fedél felhelyezésekor a (4) elektróda egyes menetei közé hatol és az elektromos cella belső terét jól ki-30 tölti. A (2) fedél (2a) peremét célszerűen tömítőbevonattal zárjuk le, mely az elektrolitnak a cellából való kipárolgását, kiszivárgását meggátolja. Ugyanezen okból 35 az (5) csavarnak a (2) fedélen áthatoló részét, a (2) fedél belső oldala felől, szigetelő-és védőbevonattal zárjuk le. Ha több ilyen cellát helyezünk egymás fölé, úgy a feszültségek összegeződnek és tetszés sze-40 rinti feszültségű teleposzlop állítható öszsze. A teleposzlop egységeit rugós szorítópofák vagy csavaros szorítókengyelek segélyével egyesítjük vagy szigeteleőanyagból való vályúban (6. ábra) vagy szigetelő-45 anyagból való csőben (8. ábra) helyezzük el. Az 1. ábra szerinti cella belső ellenállása minimális, mivel az elektródák közel fekszenek egymáshoz és az elektródák 50 egymástóli távolsága mindenütt egyenlő. Az (1) fenék és a (2) fedél nem pusztulnak (nem fogynak) el. A (4) elektróda gyakorlati értelemben teljesen elhasználódik és könnyen pótolható. A (4) spirális helyett 55 sima korong, perforált korong vagy drótháló alkalmazható. A kicserélés rendkívül egyszerű módon, bárki által foganatosítható. Ha a (3) depolarizátor-tabletta a levegő oxigénjével í'egenerálható anyagból, pl. valamely fém oxidjából (rézoxid) van 60 sajtolva, úgy a levegőn való regenerálás céljából a (3) depolarizátor-tabletta a cellából kivehető és regenerálás után abban ismét rögzíthető, illetve ha a fenék fémből van, úgy magában a fémfenékben, leve- 65 gőn regenerálható. Superoxidok, pl. ólomsuperoxid esetén a regenerálást célszerűen árambevezetéssel létesítjük. A 2. ábrán látható megoldási alaknál a hengeralakú doboznak úgy az (1) fenék- 70 része, mint a (2) fedele fémből készül és közöttük a szigetelőanyagból, pl. parafinnal impregnált papírból vagy vászonból való (10) kettős karmantyú van elrendezve. 75 Az (1) fenékrész palástján kiképezett (lc) váll a (2) fedél letolásának alsó határhelyzetét szabja meg. A (10) szigetelőkarmantyú az (lc) vállrészen f elfekszik és megakadályozza azt, hogy a (2) fedél alsó 80 pereme, a legalsó helyzetében, az (1) fenékkel érintkezzék és ilymódon az (1, 2) részek között az áramkör záródjék. A 2. ábra szerinti megoldási alaknál az (1) fenékrész az egyik elektródát (katoda), 85 a (2) fedél a másik elektródát (anoda) alkotja. Ez a megoldási alak rendkívül olcsón állítható elő, azonban az anodát elhasználódás esetén ujjal kell pótolni. A találmány értelmében az egységek között tö- 90 kéletes elektromos kapcsolat létesíthető olymódon, hogy az (1) fenék (le) kiugrásai, illetve a kiugrás csonkakúpalakú palástja a következő cella (2) fedelének (2b) fészkébe, illetve a (2b) fészek csonkakúp- 95 alakú belső palástjára szorul és emellett a szomszédos egységek (1, 2) részei egymással teljes felületükön érintkeznek. A szomszédos egységek (1, 2) részei oly pontosan illeszkednek egymásba ós a levegő- 100 nek az egymással érintkező felületek közüli kiszorítása következtében oly tökéletes kapcsolat létesül, hogy külön összekötőszervek alkalmazása nélkül az egységekből jól kezelhető telepek állíthatók 105 össze. A fejlődő gáz a (10) szigetelőkarkarmantyú külső palástjába sajtolt hornyon keresztül a szabadba távozhat. Az egységek a szigetelőanyagból készült (12) csőben rendezhetők el. Az (1) no fenék külső átmérője célszerűen nagyobb, mint a (2) fedél külső átmérője (2. ábra), úgy hogy a (12) cső belső falával csak az (1) fenékrész palástja érintkezik. Ha a 8. ábrán látható módon a (12) cső palástján 115 a (12a) hosszhasítékot képezzük ki és ezen (12a) hosszhasíték mentén csúszókontak-