101981. lajstromszámú szabadalom • Födém, különösen vasbeton-födém

— 2 — mennyiség és ezzel a iödém összsúlya, azonos teherbírás mellett, minimális ieltöltés alkalmazliatása 1 oly tán is, az eddigieknél lényegesen kisebb; 5 h) a találmány szerinti borító lemezeket esetleg nagy számban alkalmazzuk, de az alkatrészek számának e szaporítása csak látszólagos, egyrészt, mert rendszerint az alkatrészek összszáma, különösen 10 azonban összsúlya, az eddigieknél lényegesen kisebb, illetve az összes anyagmennyiség, mint említettük, a lelieíő legkisebb és másrészt mert, a bár nagyobbszámú, de kisméretű és igen könnyű le-15 mezek rendkívül könnyen kezelhetők: i) a födémszerkezet a haránttartók között üreges, a haránttartóknak pedig, célszerűen, áttörései vannak úgy, hogy az épület felszereléséhez tartozó vezetékek, 20 az eddigi, körülményes elhelyezéssel szemben, azokon keresztül esetleg közvetlenül, könnyen és gyorsan helyezhetők el. A csatolt rajz a találmány szerinti födém néhány példaképpen! megoldási 25 alakját tünteti fel. Az 1. ábra egy födémsarok részletrajza, mely szemléltető, távlati képét adja a födém szerkezeti elvének és az egyes alkatrészek szerepének. A 30 2. ábra az egyik haránttartó nagyobbléptékű, függélyes keresztmetszete. A 3. ábra az egész födémszerkezetnek a haránttar tokkal párhuzamos, részleges, függélyes metszete. A 35 4. ábra a födémnek a főtartókkal párhuzamos, részleges, függélyes metszete. Az 5. és 6. ábrán a harántborda és a borító lemez különböző megoldási alakjai távlati ábrázolásban láthatók. A 40 7. ábra a födém oly megoldási alakjának részleges, távlati képe és részben metszete, melynek előre elkészített vasbetongerendákból álló főtartói vannak. A 8. ábra a födémet a helyszínén készülő 45 vasbetongerendákból álló főtartók esetére, készítés közben szemlélteti. Az 1. ábra szerint az (A) főtartók, a jelen esetben vasgerendák között a (B) haránttartók vannak elhelyezve, még pe-50 dig, célszerűen, a főtartók közötti távolságnál kisebb közökben. A (B) bordáknak, melyek célszerűen vasbetonból, gyárilag készülnek, egyrészt súlycsökkentés, másrészt a bevezetésben említett vezeté-55 kek könnyű elhelyezhetése céljából, (C) áttörései vannak. Az (L) lemezeket célszerűen, kéttámaszúlag az 1. ábrán látható módon helyezzük a (B) harántbordákra és azokat habarccsal kötjük egymáshoz. A kötés lényeges fokozását a 60 következő, további alakításokkal, illetve kapcsolásokkal érjük el. A (B) bordák mindkét végén (H) hornyok vannak (1., 2. ós 3. ábra), amelyekbe a harántbordák elhelyezése után betont 65 csömöszölünk s ezzel a haránt bordát szilárdan az (A) főtartók közé szorítjuk. Ezenkívül a vasbetonból készült (B) bordák végeiből a vasbetétek egy részének (v) végei ki-, illetve felnyúlnak és ezek 70 révén a harántbordákat a főtartókhoz függesztjük, illetve kötjük. Végül a (B) harántbordák felső lapján hosszirányban végigmenő (ü) hornyok vannak, amelyeket, valamint az e hornyoknál egymás- 75 hoz csatlakozó (L) lemezek közötti (x) hézagokat, a 2. ábrán látható módon, habarccsal kitöltve, az (L) lemezek és a (B) harántbordák közötti kapcsolatot nagymértékben szilárdítjuk. 80 A (B) harántbordák alsó felületéhez, a bordák készítése közben beágyazott szegek vagy huzalok révén, (1) falécet kötünk (2. ábra). E falécek arra va lók, hogy azokra az (N) nádfonatot szegezzük, me- 85 lyek a gipszhabarcsból álló (V) mennyezetborítást veszik fel. E tekintetben a találmány azt a sajátos előnyt nyújtja, hogy a (V) borítás anyagát a (B) harántbordáknak közvetlenül az (L) lemezekkel 90 való letakarása előtt, felülről kenhetjük fel, még pedig az (N) nádfonaton keresztül, az alulról odatartott deszkára. Ily módon minden állványozás és minden anyaglehullás nélkül gyorsan és könnyen, 95 a lehető legvékonyabb habarcsréteg is előállítható. A 3. ábrán, mely az egész födémszerkezetet a (p) párnafákkal, az (f) feltöltéssel és az (e) padlózattal együtt mutatja, lát- 100 ható még a (B) harántbordákat és az (A) főtartókat egymással összekötő, fent említett (v) vasbetétvégekre betonozott (r) réteg, melyet a (H) hornyok kiöntésével egyidejűleg készítünk úgy, hogy a főtar- 105 tők és harántbordák csatlakozásánál szilárdan összefüggő kötés létesül. Bizonyos terheléseknél vagy födémméreteknél a (B) harántbordáknak és az (L) lemezeknek más-más, célszerűbb vagy no szilárdabb alakításai lehetnek kívánatosak, melyeket mind a találmány szerinti, szerkezeti elv változatlan megtartása mellett alkalmazhatunk. Ily megoldási