101964. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kisütőcsövek katódájának előállítására

Megjelent 1931. évi február hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101964. SZÁM. Vll/G. OSZTÁLY. Eljárás kisütó'csövek katódájának eló'állítására. Egyesült Izzólámpa és Villamossági R.-T. Újpest. A bejelentés napja 1927. évi április hó 30-ika. Régen ismeretes, hogy a földalkalii'émek, illetőleg ezek oxidjai különösen nagy fajlagos elektronemittálóképességgel bírnak és ezért már régen ezen fémekkel, illetőleg ezek oxidjával burkolt katódákat alkalmaznak a különböző elektroncsövekben, melyeket a drótnélküli telegráfiában és telefoniában adó- és vevőcsövek, detektorok, erősítők, egyenirányítók, továbbá Röntgencsövek stb. gyanánt használnak. Az ilyen katódák emittáló rétegének lehetőleg jól kell tapadniok a magdróthoz, de amellett a rétegnek vékonynak kell lennie, mert máskülönben ellenállása túlságosan nagy. Ennek a két feltételnek az eddig előállított ilynemű katódák nem felelnek meg, főképpen azért, mert kellő erősségű és amellett a használat folyamán egyenletes emissziót egyik sem ad. Az előállításra szolgáló, eddig ismertté vált eljárások legnagyobb része lényegében abból áll, hogy a földalkalifémek valamely vegyületét, mely hevítésnél oxidot ad, vagy pedig magát az oxidot, esetleg ezeknek keverékét, egy vagy több rétegben felviszik a katóda magdrótjára és a katódát kiizítják. Megkísérelték maguknak aföldalkalifémeknek a magdrótra való közvetlen felvitelét is, ez azonban főképpen azért nem volt jól és biztosan keresztülvihető, mert a földalkalifémek az oxigén vagy vízgőz legkisebb nyomainak jelenlétében oxidálódnak és így a magdrótra többékevésbé oxidált fém jutott, ezáltal az a jó tapadás, amely a magdrót fémje és a tiszta földalkalifém között megfelelő hevítés után tényleg létrejön, nem volt meg. Jelen találmány tárgya új eljárás ilyen, a földalkalifémek, illetve azok oxidjainak 40 nagy emisszióképességén alapuló katódák előállítására. A találmány alapgondolata az, hogy a földalkalifémnek egy másik lemmel való ötvözetét állítjuk elő és helyezzük a csőbe, amikor is a kísérőfém a 45 földalkalifémet s,z oxidálástól feltétlenül megóvja. Az evakuált csőben aztán az ötvözetet annyira felhevítjük, hogy alkatelemeire bomlik, majd a földalkalifém gőzzé alakul át, amely a cső hidegebb ré- 50 szein és így a katóda magján is vékony réteget alkotva, lerakódik. Az ily módon leválasztott oxidtól mentes fém a magdrótra igen jól tapad. Alkalmasnak bizonyultak a földalkaii- 55 fémeknek azon ötvözetei, melyek aránylag alacsony hőmérsékleten bomblanak és melyek kísérőfémje is viszonylag alacsonyabb hőmérsékleten elgőzölögtethető. Nagyon jól bevált például a báriumnak mag- 60 néziummal képezett ötvözete. Ezen ötvözetnek az a lényeges előnye is van, hogy a csőben megbontva, mindkét alkatrésze könnyen elgőzölög és ez esetben nemcsak a falakra és egyéb alkatrészekre rakódó 65 földalkalifém, hanem a magnézium is lényegesen elősegíti a legjobb vákuum gyors előállítását és fenntartását. Az ilyen ötvözetek előállítása történhetik elektrolitikus vagy thermikus úton. 70 Az elektrolitikus eljárás célszerűen úgy történik, hogy a kísérőfém alkotja a katódát és a földalkalifémnek alkalmas megolvasztott sóját bontjuk meg, amelyből a fém a megolvasztott katódán levá- 75 lik és vele egyszersmind ötvöződik. Mint-