101882. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tekercsnek szigetelő anyagú cséveszekrénybe való betevésére

_ Megjelent 1931. évi február hó 3-án. MAGYAR KIKÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101882. SZÁM. VH/g. OSZTÁLY. Eljárás tekercsnek szigetelő anyagú cséveszekrénybe való betevésére. Koch & Sterzel A.-G. Dresden. A bejelentés napja 1930. évi julius hó 14-ike. Németországi elsőbbsége 1930. évi január hó 18-ika. Nagyfeszültségű tekercsek előállítása, levegőnek szigetelőanyagú egyrészű cséveszekrény belsejébe való zárása nélkül és a tekercsvégeknek a cséveszekrény karimá-5 jához való szoros hozzáfekvésével, a tekercsnek e kész cséveszekrénybe való tekercselésénél, némi nehézséget okoz. Próbálgatják mindenekelőtt a feszültség alatt ionizálásra hajlamos káros légtereknek 10 szigetelő kiöntőanyagok beöntése útján való kiküszöbölését. Ekkor azonban még mindig fennáll az a hátrány, hogy a kiöntőanyag nem jut a tekercs összes helyeihez, illetve a tekercs felmelegedésekor ki-15 folyhatik belőle. A találmánybeli javaslat abban áll, hogy az elkészített tekercset formálható vagy önthető szigetelőanyaggal vegyük körül, amelyet azután a tekerccsel együtt 20 utólagos keményítőeljárásnak vessünk alá. A formálás, illetve öntés közben a szigetelőanyag nyomás alá is helyezhető és pedig előnyösen magukkal a formáló-, kölyűs- vagy öntőmintákkal. Ez az eljárás 25 azzal az előnnyel jár, hogy a karimafelületeket benső érintkezésbe hozzuk a tekercsrétegek végeivel és hogy nyomás alkalmazásakor a tekercshuzalok maguk is egymáshoz szorulnak. A tekercs huzaljait cél-80 szerűen folyékony szigetelőanyaggal, pl. lakkal impregnáljuk vagy pedig bakelizálható kábelpapirosszalaggal tekercseljük körül. A tekercsnek nyomás alá való helyezésekor a szigetelőanyag az egyes huza-35 lok közt levő légterekbe nyomódik, ahonnan a levegőt kiszorítja. A rajzon a találmány tárgyának néhány foganatosítási alakja van példaképpen feltüntetve. Az 1. ós 2. ábra szerint az előnyösen fer- 40 dén hasított (12) fémhengerből álló (11) tartón a (13) tekercset helyezzük el, amelynek huzaljait a tartó egész hossza mentén rétegesen tekercseljük (vonalkázottan feltüntetve). Az így elkészített tekercset a 45 3. ábra értelmében a (14) mintába helyezzük ós ott a (15) szorítócsavarral fogva tartjuk. Azután bevezetjük központosán a (16) magot és a legbelső tekercsréteg kezdetének kivezetésére a (17) vezetőcsővel 50 rögzítjük. A (18, 19) sajtolókölyűket akként helyezzük a (14) mintába, hogy a (13) tekercs köré fektetendő cséveszekrényhez való, formálandó, illetve öntendő szigetelőanyag a (20) töltőnyíláson betölt- 55 hető anélkül, hogy a (14) mintából kifolynék. Ezután összenyomjuk a (18, 19) kölyűket a nyilak irányában úgy, hogy a szigetelőanyag a (21) cséveszekrénybe kerül, ahol a (13) csévét körülveszi. A (19) 60 kölyű emellett úgy van alakítva, hogy a (17) cső körül egyidejűleg a (21) cséveszekrénnyel összefüggő (22) szigetelő sajtolódik. Ezután a (13) tekercset a (21) cséveszekrénnyel együtt, önmagában véve 65 is, mert keményítőeljárásnak vetjük alá, amennyiben a mintával vagy anélkül hevítjük. E keményítőfolyamatnál az egyes részek összesülnek, ha a huzalok a cséveszekrény anyagával azonos vagy hasonló 70 szigetelőanyaggal szigeteltek, úgy hogy egységes alakzat keletkezik tekercs alakjában behelyezett huzalokkal. A kész (21) cséveszekrényt, a tekercs által be nem fedett felületein — a (22) kivezető szigetelő 75