101640. lajstromszámú szabadalom • Pyrophoros, vagyis tűzköves tűzszerszám

_ Megjelent 1931. évi január hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101640. SZÁM. — Il/g. OSZTÁLY. Pyrophoros, vagyis tűzköves tűzszerszám. Silberknopf János gyáros Wien. A bejelentés napja 1930. évi junius hó 3-ika. Ismeretesek már oly mécsesként hasz­nálható pálcás öngyújtók, ill. tűzszerszá­mok, melyeknél a benzintartányon a bél közelében pyrophoros anyag, vagyis tűzkő 5 van, amelyet a levehető tűzszerszámfedő­nek recézett csatornáján húzunk végig. Mivel azonban az ilyfajta pálcás öngyúj­tók a gyakorlatban nem nagyon váltak be, azokat mindinkább oly tűzszerszámok, 10 ill. öngyújtók szorítják ki, melyekhez tűz­kővel együttműködő dörzskerék adja n. szikrát. Ez öngyújtóknak viszont hátrá­nya, hogy a bél magasságában ágyazott dörzskerék, valamint az e kereket működ-15 tető szervek, továbbá a kilengethető bél­sapka a lángot többé-kevésbé körülzár­ják, miért is ilyfajta öngyújtókat eddig­elé lámpásként, ill. mécsesként nem hasz­nálhattuk. A lángnak körülzárása folytán 20 ezen öngyújtókat csakis függélyes hely­zetben használhatjuk, mivel ha az ön­gyújtó testét ferde helyzetbe hozzuk, ak­kor a láng a környező részekkel érintke­zik és azokat egyfelől bekormozza, más-25 felől pedig azok a meleget a benzintar­tánynak továbbítják, miértis az igen rö­vid idő múlva már tűrhetetlenül forró lesz. A láng a dörzskereket is károsan be­folyásolja, mivel azt kiizzítja és ezáltal a 80 dörzskerék keménységét elveszti. A találmány oly dörzskerekes öngyújtó, mely a fent említett hátrányokat azáltal küszöböli ki, hogy az összes az üzembe he­lyezéshez szükséges részeket a tüzelő-35 anyagtartánytól különválasztható tartón rendezi el. A rajzon a találmánynak egyik példa­képem kiviteli alakját láthatjuk és pe­dig az 1. ábra a tűzköves öngyújtónak nézete, 40 részbeni metszete, a 2. ábra pedig a tűzköves öngyújtót mé­csesként való alkalmazásában, az üzem­behelyező részek eltávolítása után, nézet­ben mutatja. 45 A tűzköves öngyújtó (c) tüzelőanyag­tartányból áll, melynek a (b) kanóc szá­mára (a) kanóccsöve van. A tüzelőanyag­tairtány pl. gyertyaalakú, melynek felső részén beugró (d) nyaka van, amelyre a 50 (b) kanócon előnyösen túlérő, szélvédő (e) hüvelyt tolunk, amelyre a szikrakel­téshez szükséges alkatrészeket, a szokásos elrendezésben, továbbá a kanóc fölé bo­rítható (i) sapkát szereljük. A bemuta- 55 tott kiviteli alaknál az (f) tűzkővezetéket az (e) hüvely oldalához erőidtjük és e tűzkővezetéknek lapnyúlványaiban az (1) dörzskeréknek (g) tengelyét ágyazzuk. A (g) tengely körül kilengethető (h) ken- 60 gyeinek végén az (i) kanócsapka, az (1) dörzskerék fogazott kerületével együtt­működő (k) emelő van. A tűzszerszámot függélyes helyzetében a szokásos viharöngyújtóként használhat- 65 juk, olykép, hogy a (k) emelő szabad vé­gét megnyomjuk, amiáltal szikrát létesí­tünk, egyidejűleg pedig az (i) .kanócsap­kát leemeljük. Ha azonban az öngyújtót lámpásként, ill. mécsesként akarjuk hasz- 70 nálni, vagy pedig valamely tárgynak, pl. pipának meggyújtásakor az öngyújtót ferdén kell, hogy tartsuk, akkor a (b) ka­nóc meggyújtása után az (e) hüvelyt a hozzákapcsolt (f, g, h, i, k, 1) részekkel 75 a (c) tüzelőanyagtartányról eltávolítjuk és ezáltal azt az összes, a lángot körül­záró tűzszerszámrészektől megszabadít-

Next

/
Thumbnails
Contents