101489. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés az égetendő anyag bevezetésére a cementgyárakban és egyéb üzemekben használt forgókemencékbe

— 3 — hez jut. Lehetetlen tehát, hogy a pépsugáe az (1) és (25) elemeken innen vagy túl terjedjen, tehát a (B) szárító zóna határait túllépje. Ezt a (B) szárító zónát tehát 5 az (FI—FI) és (F25—F25) vezető vonalak (körök) pontosan elhatárolják, úgy hogy ez sem meg nem hosszabbítható, sem meg nem rövidíthető anélkül, hogy a befecskendező csövek helyzetén változtatnánk. LO Hogy a biztonságot növeljük, a kemencében az (FI—FI) vezető vonalon túl, tehát az (A) zónában is rendezhetünk el (1', 2', . . . 6') elemeket, melyek a (B) szárító zónán esetleg túlmenő pépsugarakat L5 fogják fel. Ezeket az elemeket célszerűen a kemencehenger alkotói irányában rendezzük el, azaz az (X—X) kemencehossztengellyel párhuzamos egyenesek mentén, amint ez az 1., 2. és 3. ábrán látható. 30 Ezeken az elemeket továbbá (v') szárnyakat rendezhetünk el melyek az elemek hosszának különböző pontjain lehetnek megerősítve, amint azt a 4. és 9. ábra mutatja. Ezek a (v') szárnyak a részben meg-35 száradt pép felvételére és arra valók, hogy azt jobban tehessük ki a gázok hatásának. Láttuk tehát, hogy a pépsugaraknak az elemekkel való érintkezési pontja, a ke-30 mence forgása folytán, periodikusan változtatja helyét, hogy a pépsugarak szétosztása menjen végbe a (B) szárító kamra egyik végétől a másikig és pedig a kemence egyszeri körülforgása közben több-55 szőr. Feltéve, hogy a pép nyomása soha. sem csökken a szükséges minimális érték alá, az anyag előre megállapított eloszlását a szárító zónában semmiféle befolyás meg nem változtathatja, ami eddig egyettO len más eljárásnál sem volt elérhető. Az elemeknek az 1., 2. és 3. ábrán feltüntetett elrendezésével a pépnek mathematikailag pontosan egyenlő mennyisegekben való szétoszlását érjük el és pedig 45 a (B) szárító zóna egész hosszában. Viszont, ha e (B) zóna egyes pontjain nagyobb vagy kisebb anyagmennyiségeket akarunk kapni, e pontokon az elemek számát növelni vagy csökkenteni kell. 50 Helyenként sűrűbben való elosztás egy példáját tüntettük fel a 3. ábrán. Itt a (B) szárító zóna hátulsó részében nagyobb az elemek száma, mint annak mellső részében. Ily módon aina pépsugarak száma, 55 melyek a hátulsó zónarészben lévő elemeken szétdörzsölésre kerülnek, nagyobb, mint a mellsőben lévőkön szétdörzsölésre kerülőké és ezekben a hátulsó zónarészekben nagyobb mennyiségű pép fog szétoszlani. Világos, hogy ugyanilyen módon 60 a (B) szárító zóna mellső, vagy középső, vagy bármely más részén lévő elemek számát is növelni lehet. Minden egyes pépsugár, miközben az ' illető elemen szétdörzsölődik, valóságos 6f> pépernyőt létesít, mely a gázok számára igen nagy felületet nyújt úgy arra a célra, hogy azok melegét átvegye, mint arra a célra, hogy a gázárammal bevitt port felfogja. 70 Az (E—E) egyenesek mentén elrendezett elemek természetesen szaporíthatók és úgy is rendezhetők el, hogy szorosan egymás mellett feküsznek, hogy olyan fe- ! lü leteket létesítsenek, melyek a kemence 75 szárító zónájának hatásfokát jelentékeny mértékben növelik és a gázárammal bejutott összes port felfogják. A kemence szárító zónájában az anyag elosztásának feladata tehát meg van 80 oldva, ha a jelen találmánynak megfelelő eljárást és berendezést vesszük használatba és pedig igen racionális módon, ami eddig semmiféle más eljárással és berendezéssel nem volt elérhető. 85 Hogy a szárító zónából kidobott pépet, mely kidobás akkor fordul elő, amidőn a pépsugarak az F25—F25 határoló vezető vonalon fekvő elemek első sorát érik, visszakapjuk, a (C) zónát rendeztük 90 el, melyet a kemencében szabadon tovaáramló pép felesleggel állandóan ned-' vesen tartunk. Ezzel elkerüljük, hogy a kidobott pép itt megszáradhasson és idővel úgynevezett pépgyűrüt alkosson. 95 Ebben a (C) zónában a téglabélést elhagyjuk és kopásnak kitett bádoglemezekkel helyettesítjük. Hogy a pép rá-: ragadását a kemencefalra meggátoljuk, egy sor, egyik végével kemencefalra fel- 100 függesztett (1", 2", .... 12") láncot ren-' dezünk el. E láncok másik végét (W") súllyal terheljük (10. ábra), melynek célja, hogy a láncot feszülten tartsa, amidőn az " lecsüng. E láncok hossza úgy van mére- 105 tezve, hogy a pépsugarak a láncokat ne érhessék. E láncok a kemence hosszábarv olyan vonalak mentén vannak elosztva, melyek a kemenceköpenynek az 1. és 2. i ábrán feltüntetett, síkba fejtett rajzán no olyan egyeneseket alkotnak, melyek a ke -mence (X—X) hossztengelyével nagyobb szögeket zárnak be, mint az (E—E) egyenesek. ' ' ' Lehet azonban itt más eszközöket is 115 alkalmazni. Ugyanaz a hatás érhető el pl. a kemence átmérőjével azonos átmérőjű láncgyűrükkel is. Ezek á köralakú