101479. lajstromszámú szabadalom • Nyilvántartó készülék

_ 4 — csoport lapjait kisebb magasságúakra kell készítenünk, mint a (13a) csoport lapjait. Kívánt esetben azonban valamennyi kartotéklapnak azonos magasságban való, 5 egységes készítését is megtarthatjuk, ha a 7. ábra szerinti változatot alkalmazzuk, mely szerint mindegyik (9a) fenékléc lépcsős szerkezetű, vagyis a (9a) rész szabad széle külön (9b) fokot alkot. Ez esetben a 10 (9a, 9b) fenéklécnek, célszerűen, mindkét fokán megerősítünk egy-egy fent leírt (15a), illetve (15b) nyúlványt (pl. rugalmas drótkengyelt). A 3—9. ábra szerinti megoldási alak 15 lehetővé teszi azt is, hogy a szekrény egész tartalmát akként sülyesszük a szekrény belsejébe, hogy a kartotéklapok felső szélei, a szekrény felső végén, egyáltalán ne érjenek tiíl, amikor is a szekrény a (30) 20 fedéllemezzel (8. ábra) könnyen elzárható. E fedéllemezt a szekrény (3) oldalfalain lévő ('23) vezetőhornyokba (3. ábra) csúsztatjuk. A (9a, 10a) rekeszegységek sülyeszthetőségét a szekrény (4) fenéklemezében 25 mozgatható, iogasrúdszerű, közös, középső (20 tartó révén érjük el, amelynek fogaira a (9a) fenéklécek a 3. ábrán látható módon fekszenek fel. Biztos felfekvés céljából a (20) tartó fogai, mint az 5. ábrából látható, 80 felül kettős (28) peremmel vannak alakítva. A (20) tartó ütközőként szereplő (29) csavart hord. Ha már most, a szekrény használatbavétele alkalmával, a (30) fedéllemezt a (23) hornyokból kihúzzuk és a 35 szekrény (3) oldalfalainak alsó (24) hornyaiba, az (x) nyíl irányában betoljuk, akkor a (30) fedéllemez jobboldali széle a (29) csavarhoz ütközik, ezt maga előtt tolja és ezzel a (20) tartót jobbra tolja, 40 Hogy a jobbra tolás szabadon mehessen végbe, a (27) szabad közt hagyjuk meg, amit azzal érünk el, hogy a (20) tartó jobboldali végén, fog helyett, csak egyszerű (31) lécet hagyunk meg. A (20) tartó jobbra 45 tolásakor a tartó fogai emelő ékfelületekként hatnak, úgy hogy midőn a 3. ábrán az egyes fogak az egyik fognál pontozotta n feltüntetett (20') helyzetbe jutnak, mindegyik (9a, 10a) rekeszegység a szaka-50 d07,ottan feltüntetett (9a') 30a') helyzetbe emelkedik, míg a (30) fedéllemeznek a szekrény használata utáni kihúzásakor a (30) tartóból, a (9a, 10a) rekeszegységekből és a (13) kartotéklapokból álló egész rend-55 szer, saját súlya alatt visszaeesik és ezzel a szekrény tartalma a szekrény belsejébe sülyed (3. ábra), mire a (30) fedéllemezt, felül, a (23) vezetőhornyok közé toljuk be. A 10. és 11. ábra a találmány szerinti szekrényekhez való betétlapoknak (cédu- 60 Iáknak vagy kartotéklapoknak) két különböző példaképpeni alakját mutatják. A 10. ábra szerinti példa helységnévtárra, a 11. ábrabeli példa pedig ügyiratokkal foglalkozó irodák ügyfeleivel kapcsolatos 65 adatok nyilvántartására vonatkozik. Mint a bevezetésben már röviden jeleztük, a találmány szerinti készülékkel kapcsolatban használandó betétekre minden esetben jellemző az, hogy a szekrény reke- 70 szeibe elhelyezve, felső szegélyükkel egymás mögött lépcsőzetesen kiemelkednek és így minden betét, a rajta látható címfelirat folytán, minden keresgélés nélkül, azonnal látható és kiemelhető. A találmf.ny 75 szerint azonban egymás mögött több betétet, pl. a 10. ábra esetén az összes „B" betűvel, illetve a (Ba, Be, Bi, Bo, Bu) szótagokkal kezdődő helységekben lakó vevők névsorait tartalmazó (I, II, 111, IV, V) 80 lapokat ugyanazon magasságban is elhelyezhetjük, úgy hogy lépcsőzetesei) csak egymás mögötti, (A, B, C) betűs csoportok stb. emelkednek ki. A 10. ábra a „B" kezdőbetűs csoport lapjait mutatja. Annak 85 lehetővé tétele céljából, hogy egy-egy csoport betétjeinek azonos magassága ellenére is az egyes lapok tájékoztató jelei teljesen láthatók legyenek, mindegyik betét felső szegélyét csak az illető betéten szereplő 90 neveknek megfelelő kezdőbetűt vagy szótagot, tehát a 10. ábra esetén pl. az I lapon (Balatonföldvár, Baranyamágocs stb.) csak a „Ba" szótagot hagyjuk meg, a felső szegély többi részét pedig kivágjuk, 95 hasonlóképpen a II lapon a felső szegélyt (az olvasás irányában) csak a „Be" szótagot felvevő mezőnyig) (bezárólag), a. III lapon a „Bi" jelű mezőnyig hagyjuk meg és így tovább. IOÍ A 11. ábra azt a megoldást mutatja, mely szerint a tájékoztató betűket vagy más jeleket két egymásfölötti sorban (esetleg több sorban is) alkalmazzuk. A 11. ábrán két lapcsoport (az I, II, III, IV, 10; V lapok és a VI, VII, VIII, IX, X lapok csoportja) látható, melyek mindegyike felső szélükön a 10. ábra kapcsán leírt csoporthoz hasonló, azonban az I . . V lapokból álló mellső lapcsoport (vagyis m az F, G, H, J, K betűket felvevő mezőnyök széléig egyenként kivágott csoport) — nehogy a mögötte lévő VI ... X csoport felső szegélyét eltakarja — egy betűmagassággal kisebb magasságú, amit az- Hí zal érünk el, hogy az I ... V csoport lapjainak alsó szélén egy betűmagasságn.vi sávot levágunk. Ily módon egyrészt