101458. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bitumenek, mint szénhidrogének, ásványolajok emulgálására
az emulgálószerek elszappanosítását in sitii oly módon foganatosítjuk, hogy a szappanképző komponensek egyik részét, célszerűen közömbös zsírt, igen kis meny-5 nyiségű olyan oldószerekben oldjuk fel, amelyek úgy a közömbös zsírokat, mint a képződött szappanokat is oldják. E célra különösen a ciklohexanolok vagy ezek származékai alkalmasak. A kétféle elszap-10 panosítási mód ily egyesítése által, amelynél az elszappanosítás úgy in situ, mint valamely zsírt és szappant oldó szernek a közegében történik, sikerül e szappanok felületi hatásának rendkívül nagymérvű 15 növelését elérni és a képződött emulgátoroknak a kémiai-fizikai emulziót elősegítő befolyását akként erősbíteni, hogy már egyszerű rázással, keveréssel vagy lcavarással oly emulziót kapunk, amely-20 nek diszperz, fázisa rendkívül finoman van elosztva és amely nagyon tartós ós sokáig raktározható, különösen hőmérsékleti behatásokkal szemben kiválóan ellenállóképes és még nagyon hideg téli hó-25 napok alatti raktározás után is felhasználható anélkül, hogy meglazult volna. A találmány szerinti eljárásnak további, nem lekicsinvlendő előnye abban áll, hogy az ekként előállított emulziókhoz 30 nem kell stabilizátorokat adni; a stabilizátorok u. i. többnyire igen drágák. Minthogy továbbá majdnem valamennyi stabilizátornak egyúttal emulgáló tulajdonsága is van és vízben többny i re nem elég 35 jól oldhatók ahhoz, hogy a vízzel együtt leszivárogjanak, sőt legnagyobb részben a kicsapott bitumen- vagy hasonló rétegben maradnak, ennélfogva a kicsapott rétegek reamulgálódásának veszélyét növe-40 lik, ami különösen az útépítésnél esik a latba. Ez a hátrány a találmány szerinti eljárásnál nincs meg. A találmány szerinti eljárás kedvező hatását az említett zsír- és szappanoldó szereknek már igen 45 cseikélv mennyiségben való alkalmazásával elérjük. Így pl. elegendő a képezendő szappan súlyának kb. 3—4%-át kitévő hexalin-adalék, mimellett a szappan ma gában véve a modern eljárásoknál a bi-50 tumen súlyának legfeljebb kb. 1%-a. Ezeknek az emulzióknak az előállítása pl. oly módon történik, hogy előnyösen mexikói bitument folyósítunk és oly közömbös zsírral bensőleg összekavarunk, 55 amelyet igen kis mennyiségű ciklóihexano lókban vagy ezek származékaiban feloldottunk. Ezt a keveréket azután fűtőköpennyel felszerelt, lassan járó kavaróműbe vezetjük, amelyben a kellő mennyiségű víz van, amelyben viszont a közöm- 60 bös zsír elszappanosítási számának megfelelő súlyú marókáli van feloldva és kb. 90—100° C-ra előmelegítve^ Az alkáliált kis fölöslegben is alkalmazhatjuk. Az emulgálás egyenletesen gyorsan előre- 65 haladva pillanatnyilag megy végbe, mihelyt a bitumen-közömbös zsír-ciklo-hexanol-keverék az alkalioldattal érintkezésbe jut. A találmány szerinti eljárásnál a kö- 70 vetkező munkafeltételek betartása az. eredményre lényeges befolyással van. A bitumen-közömbös zsír-cikjlohexanol-keveréket kell a hígított marókálioldatba önteni és nem megfordítva, mert csak ebben 75 az esetben jut a keverék minden egyes részecskéje elegendő marókálihoz s ez biztosítja az azonnali enmlgálást és az emulgálás folytonosságát. Csak ekként kerüljük el azt, hogy az emulzióképződésben meg- go szakadások keletkezzenek, amelyek ugyan a nem-gazdaságos, gyorsan járó diszpergálógépek alkalmazásával résziben ismét kiegyenlíthetők, azonban lassan járó kavaró- és keverőkésziilékek alkalmazásánál 85 már nem. A fordított munkamódnál a hígfolyós vizes fázis csak nem tökéletesen hatol be a sűrűfolyós bitumenbe, míg a találmány szerinti munkamódnál a vizes fázisba szabályos sugárban beömlő bi- 90 tumenkeverék ott fölös mennyiségű euiulgálószert talál, azonnal etmulgálódik és sűrűfolyós keveredést akadályozó tulajdonságát elveszíti. A megadott hőmérsékleteket szintén be kell tartani, mert ezek 95 csökkentése az emulgálás tempóját késleltetné. Bár a találmány szerinti eljárás zsírsavaknak vagy hasonlóknak az alkalmazását nem zárja ki, mégis a szappanképzéshez előnyösen közömbös zsírokat 100 alkalmazunk. Hasonlóképen előnyösen marókálit használunk anélkül, hogy más maró- vagy szénsavas alkáli áknak vagy egyébként bázikusan reagáló szlappankópző anyagoknak az alkalmazását ki 105 akarnók zárni. Lényeges azonban az alkalikus oldatnak a koncentrációja, amelynek 0.5%-ot nem szabad túllépnie. Az emulziót elősegítő adalékanyagok menynyiségét az említett adatokon túl növelni no nem szabad. Ezek a mennyiségek ugyanis egyrészt elegendők a hatás előidézésére, másrészt pedig oly csekélyek, hogy azokat a leszivárgó víz a diszperz fázis koagulációja után csaknem maradéktalanul le- 115 vezeti, ami biztosíték arra, hogy a kicsa-