101392. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tenniszverők húrozására

_ 4 — elrendelve. A szerszám egyik végén két (239) fogantyú van, amelyek a szerszám működtetésére szolgáknak. A másik végén két (240) csiptetőpoía van, amelyek 5 (241) gumilapokkal vannak borítva és amelyek közé közbecsipitethietjük a behúzandó húrt. A haráintihűrofcat a 22. és 23. ábrában feltüntetett seigédszerszámmal is behiiz-10 hatjuk. Ezen ábrákon (190) a behúzandó haráinthúr és (157) a verökeret. A verő szélességét (250) kereszttartó hidalja át, amely a verő (157) fiakeretén fekszik fel. A keresz/titartóra, annalc közepén, elfor-15 gathiatólag van erősítve a (251) hüvely, amelyet (252) fogantyúnál fogva, hossztengelye körül elforgathatunk. A (251) hüvely folytatásában (253) csőkönyök van íargatbatóilag ágyazva a (250) kereszt-20 tanítóba ós a (251) hüvellyel van összekötve. A két (251) és (253) rész egy darabból is lehet. A (251) hüvely felső részében egy elforgatás ellen biztosított, rudacskaszerű (254) rész van elrendezve, ennek 25 felső végében pedig (255) kar van, amelynek (256) vége a (257) görbe horonyba kapaszkodik. Az utóbbi a (250) kereszttartón megerősített (258) hengercikken van. A (254) rudacska alatt a hajlékony, illetve 30 flexibilis ós ugyancsak rúdszerű (259) betét van a (251, 253) hüvelyben eltolhatólag elrendezve. A (253) könyöknek vízszintesbe hajló alsó végében eltolhatólag van vezetve a (260) páleácska és ennek 35 szabad vége csípteti be a (190) húrt. Aminit máir leírtuk, a hosszhúrok itt is úgy képeznek szádat, hogy a felső (o) csoportot a (210) horgok (23., 16—18. ábra) feltolják, a hosszliorgok (u) csoportját pe-40 dig ugyancsak a (210) horgok lehúzzák. A (210) horogremdeket a (250) kereszttartón nyugvó segédszerszám közvetlen közelébe toljuk. E segédszerszám működésmódja a következő: Mindenekelőtt az (o, u) szádat képezzük, a már leírt módon. Ezt közvetlenül köveitőleg a segédszerszámot, (250) kereszttiartójával egyetemben úgy helyezzük rá a verőkeretre, hogy a (253) könyök 50 alsó szára a két középső hossizliúr között hatoljon keresztül. A segédszarszámot alkalmas szervek segélyével hozzá is szoríthatjuk a verő kerethez, vagy megerősíthetjük az (E) fixateur vezetősínén. A 55 (210) horgoknak a jelen segédszerszámtól való távolsága oly csekély legyen, amint csak lehetséges, hogy a szádat minél teljesebben kihasználhassuk. A (252) emeltyűt most abba az I—I állásába forgatjuk, amelyből a lnairásnthúrt a szádba kell 60 fektetnünk. Ekkor a legelébb behúzandó (190) haránthúrt alkalmas módon hozzáesípiteitjük a (260) pálca szabad végéhez. Most ia (252) fogantyút második végállásába forgatjuk iát. Eközben a (260) pálca 65 szabad vége és tehát a (190) húr is, nem körívbein, ,hanem a (257) vezeték által megszabott és a szádképző hosszhúroklioz képest megközelítőleg harántirányú pályán mozog. Ezután a (190) húrt levesszük a 70 (260) pálca csiptetővégéről és a (157) verökeret furatán keresztüiíűzzük. Errie a (252) fogantyút a verő hossztengelyéhez párhuzamosra állítjuk, hogy a szád váltható legyen, mire a szerszám a legköze- 75 lebbi haránithúr behúzásához készen áll. A berendezés működésmódja a következő: Először is a verőkeretet helyezzük (B) és (C) befogóbészülékeibe és a (153) kiézikerék (2., 3. ábra) segélyével, a (150, 80 151) pofák szorításával rögzítjük a verő nyelét, azután pedig a (171) fogantyú (4., 5. ábra) segélyével, a (168, 169) befogópofák szorításával, a verő keretrészeit is rögzítjük. A verő ekkor olykép be van 85 fogva, hogy a hosszhúrok síkja egybeesik a munkasíkkal, vagyis ama síkkal, amelyben .a liaránth úr okát behúzzuk. Ezután a hosszhúrobat ismeretes módon kifeszítjük. A hiajránthúrok behúzása és kiíeszí- 90 téise most úgy történik, hogy mindkét (D) csíptetőkéiszüléket (1—3., 6—8. ábra) a (127) tengelyeken azokra a helyekre toljuk el, ahol a mindenkori haránthúrt feszítenünk kell. A .hosszhúrokból szádat 95 képező (F) készülék (235) kézikerekét (5., 16—18. ábra) úgy forgatjuk el, hogy a (221) tengely alsó állásában legyen (a 17. ábrabeli álláshoz képest 90°-kai elforgatva) és ezután a (205) kereteket a (205') íoc görgőkön ugyancsak arra a helyre toljuk, ahol a mindenkori haránthúrt feszíteni kell. Most a (226) kézikerék elforgatására a (221) tengely és avval egyetemben valamennyi (210) horog felemelődik, úgy hogy íog a (189) hosszihúrakiat beakaszthatjuk horgaikba. A (226) kézikerék elforgatásával már most a (210) horgok egyik csoportját a munlkasík fölé emeljük .fel, a másik csoportot pedig lesüllyesztjük, úgy hogy ez- ne által a hosisizihúrok a szád képzéséhez szükséges módon kereszteződnek. A (190) haránithúir másik végét pl. a 19—21. ábrabeli segédszerszámnak (241) gumilappal borított (240) pofái közé csíptetjük és a szerszámot, 20. ábrabeli összehúzott állásában, ia hosszhúrokból képezett szádba dugjuk. A (239) fogantyúk összefogásával