101230. lajstromszámú szabadalom • Önműködő szabályozó készülék vasúti és hasonló kocsifékhez

— 6 -csolt állapotának időtartama alatt nem állnak a (13) rúgó terhelése alatt, míg ellenben ez a terhelés azonnal fellép, mihelyt a kapcsoló szétkapcsolódik. Ha, e 5 kiviteli alakot mozgásköz növelésére is való olyan szabályozókészülékeken is alkalmazzuk, amelyekben a kapcsoló hasonlóan ahhoz, amit az előbb leírt kiviteli alakokkal kapcsolatban közöltünk, már 10 egybekapcsolva lehet, még mielőtt mozgásköznövelés elleni elreteszelés bekövetkezik, akkor érthető módon elérhetjük azt, hogy a kapcsoló egybekapcsolását vezérlő alkatrészek normálisan nem kerülnek a lö rugóerő terhelése alá és hogy ez a terhelés a fékezésnek csak olyan periódusában következik be, amelyben túlkicsi mozgásköz növelése történik. Hogy a 4. ábrában bemutatott készü-20 lékkel ezt a hatást elérjük, csak el kell képzelnünk részint azt, hogy a csavarozás nem önzáró, részint pedig azt, hogy a (30) tartógyűrü bizonyos, tengelyirányú játékot kapott, mely a (20) anya tengely-25 irányú kapcsolómozgása nagyságának felel meg. A (30) tartógyűrű mozgásszabadságának az (5) fül irányában ez esetben alkalmas módon az szab határt, hogy a (30b) csap vége beleütközik az (5b) ki-30 vágás fenekébe. A (30b) csap végfelülete például domború lehet, úgy hogy ütközéskor nem lép fel nagyobb súrlódás. E berendezés célját a következőkben közelebbről leírjuk. 35 A (21) íorgattyúnak az oldott fékeknek megfelelő helyzetével kapcsolatban képzeljük el a (20) anyát oly helyzetben az (5) füllel szemben, hogy a (13) rúgó a (30) tartógyűrűt és a (3) csövet a fül felé el 40 tudja tolni addig, amíg a (40) kapcsolórész neki nem fekszik a (22b) kapcsolórésznek anélkül, hogy a (30b) csap az (5a) kivágás fenekét elérte volna. A (40, 22b) kapcsoló tehát most egybe van kapcsolva 45 és a (13) rúgó ereje a (3) csövön belül meg van kötve. A (39) ütközőfelület a (38) támasztókarimának csak akkora erővel fekszik neki, amekkora a rudazatban esetleg jelenlevő kezdőfeszültség alapján 50 felléphet és ez tehát az egyetlen erő, mely a (36) menetet terheli. A működés módja itt pontosan ugyanolyan, mint a korábban leírt kiviteli alakoké, amennyiben a mozgásközt csökkentő mozgás egyidejű-55 leg kezdődik a (21) forgattyú elfordításával, ugyanekkor az esetleg időelőtt fellépő fékfeszültség a (40) kapcsolórészt szétkapcsolhatja a (22b) kapcsolórésszel való kapcsolatából és a készüléket anynyira szabaddá teheti, hogy a fent leírt 60 módon mindaddig elcsavarodhatik, míg a (38) támasztókarima és a (22b) kapcsolórész a (5) fültől oly messzire el nem távolodott, hogy a kapcsoló szótkapcsolása a (30a) és a (31a) felület egymásnaltfek- 65 vése miatt tovább nem történhetik. A (26b) fékgyűrűnek ugyanaz a feladata, — t. i. meggátlása annak, hogy a készülék a fék oldásakor visszacsavarodjék — amelyet korábban a 2. és a 3. ábrával kap- 70 csolatban írtunk le, de mégis azzal az egyetlen különbséggel, hogy a készülék itt a (22b) kapcsolórésznek mindig a (13) rúgó egész erejével fekszik neki akkor is, ha a kapcsoló szét van kapcsolva, ami a 75 fékhatást annyival biztosabbá teszi. Ebben a kiviteli alakban is ezt a fékgyűrűt az egyik forgásirányban ható zárókészülékkel lehet helyettesíteni. A (30b) csap alkalmazásának célja a 80 következő: itt-ott, például a fékek beállításakor a műhelyben, kívánatos lehet, hogy a szabályozókészülék kézzel egyik, vagy másik irányban elcsavarható legyen. Minthogy a kapcsoló állandóan 85 egybe van kapcsolva, az ilyen utánigazítás jelentékeny ellenállással találkozik, nevezetesen a mozgásköznövelés irányában a kapcsoló egész erejével, a mozgásközcsökkentés irányában pedig a (26b) 90 fékgyűrű fékező erejével, mely az egybekapcsolt (22b, 40) kapcsoló útján a (3) csőre vitetik át. Hogy ennek ellenére a kívánt elcsavarást kézzel mégis elvégezhessük, a kapcsolót szét kell kapcsolni, 95 ami úgy történhetik, hogy a forgattyút azoktól .az alkatrészektől, amelyek fékezéskor az ő forgómozgását eszközlik, elszabadítjuk és olyképpen fordítjuk vissza, hogy a (20) anya az (5) fül felé közele- ioo> dik. A (38) támasztókarima, mely ezt a mozgást követi, .a (39) ütköző révén a (22b) kapcsolórészt is az (5) fül felé viszi s ezt a mozgást a (26b, 14, 34, 32a, 32) alkatrész és a (13) rúgó a (30) tartógyűrűre 105. viszi át. Ha ez utóbbi amiatt, mert a (30b) csap. beleütközik az (5a) kivágás fenekébe, nem vezethető tovább a fül felé, a forgattyú visszaforgatása érthető módon a (13) rágó összenyomását idézi elő és en- nonekfolytán a kapcsoló szétkapcsolását. Minthogy a (3) cső elfordulását követő (34) gyűrű a (14) golyóscsapágyon nyugszik, a (3) cső most szabadon forgatható, s azt a kis ellenállást kell csak még le- 115. győzni, melyet a (30b) csapnak az (5a) kivágás fenekének való nekifekvése okoz. Ez utóbb nevezett helyen természetesen,