101221. lajstromszámú szabadalom • Lengő torlasztóberendezés alsószéllel működtetett vándorrostélyokhoz

Megjelent 193Q. évi október hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101221. SZÁM. — IT/c. OSZTÁLY. Lengő torlasztóberendezés alsószéllel működtetett vándorrostélyokhoz. L. & C. Steiiimttller cégr Gummersfoach (Rhld). A bejelentés napja 1929. évi december hó 4-ike. Alsószéllel működtetett vándorrostélyokaiál, amelyeknél a hátsó rostélyvégen a tüzelőanyag torlásztására egy lengő torlasztóberendetzés van elrendezve, az a hát-5 rány mutatkozik, hogy az égési levegő túlnyomása folytán hátrafelé, a torlasztóberendezéseii keresztül, forró gázok lépnek ki. Ennek következtében a torlasztóberendezés hamarosan tönkremegy. 10 Az ilyen torlaszitóberendeaésínak egyes, egymás mellett felfüggesztett, lengő elemekből (ingáikból) kell állnia, hogy egy nagyobb salakdarab elvezetése esetén mindig csiak az a lengő elem lengjen ki, 15 amellyel a salakdarab érintkezésbe jut, viszont a torlasztóberendezés egyébként zavartalan maradjon. A találmány értelmében az ilyen, megosztott lenigőeleimekből álló torlasztóberen-20 dezésben a levegőnek hozzávezetése úgy történik, hogy a levegőt egy helytálló, valamennyi egyes ingának közös csatornájából az ingák ágyazásaként kiképezett közbenső darabokon át az egyes ingákhoz 25 felülről, az üreges felfüggesztési tengelyen keresztül, vezetjük. Miután a levegő felülről lép az ingába, ebben magában, egy terelőfal révén, egy légvezeték van kiképezve, amelyen át a 80 levegő az inga alsó részéhez jut, ez a rész érintkezik ugyanis tartósan a forró salakkal, tehát itt a legszükségesebb a léghozizávezietés. Az ingáik kilengésekor, különösen nagy 85 salakdanabok elvezetése alkalmából, az ingák ferdén állnak úgy, hogy a kilépő levegő az égés céljaira többé-kevésbbé elvész. A létgpaziarlás elkerülésére a berendezés már most olyan, hogy az egyes in 40 gákhoz való légvezetés annál jobban foj tódik el, mennél erősebben leng ki az inga. A rajzon a találmány egy foganatosítás i példája látható és pedig az 1. ábra a hátulsó rostély végződésen veti 45 függélyes metszet, a 2. ábra az egyik ingának és felfüggesztő szerkezetének függélyes hosszmetszete az 1. ábra A—B vonala szerint, a 3. ábra a légterelő fallal ellátott ingá- 50 nak függélyes metszete, a 4. ábra az ingának elölnézete a rostély rúdak elhagyásával, az 5. ábra a légfojtó berendezést mutatja, az inga kilengésekor, függélyes metszet- 55 ben, a 6. ábra ugyanezt tünteti fel, a felfüggesztő szerkezet és az inga függélyes metszetéiben, élőiről nézve. Az (a) vándorrostély hátsó végén a (b) 60 egyesingákból álló torlasztóberendeaés van elrendezve, amely előtt a vízzel hűtött (c) üreges gerenda helyezhető el. Az ingák fölött elrendezett, tetszőlegesen alakítható (d) légcsajtornához az (e) közbenső 65 darabok vannak erősítve. Ez utóbbiakon függnek az ingák. Az (f) választófallal ellátott (e) közbenső darabok a (g') nyílás útján a (d) légcsatorna bensiejével állnak összeköttetésiben. Az (f) fal minden egyes 70 (e) közbenső darabot két kamrára oszt és ezen kamrák mindegyike egy furattal van ellátva, amelyben a (b) inga üreges (g) felfüggesztő tengelye forog. A kamrákon és a (g) üreges tengelyen keresztül a le- 75 vegő az inga alsó részébe jut, amely kiképzésében szekrényalakú és mellső oldalán (h) nyílással van ellátva. Ebben a nyílásban vannak az (i) rostélypálcak elrendezve. Hogy az ingák üzemközben el 80