101185. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sínrögzítések előállítására és hozzávaló szerszám

Megjelent 193Q. évi október hé 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101185. SZÁM. — Va/1. OSZTÁLY. Eljárás slnrögzltések előállítására és hozzávaló szerszám. Max Rüping- magánzó München. A bejelentés napja 1929. évi julius hó 6-ika. A találmány tárgya oly eljárás, melynél a síneket a síntalpat leszorító rúgók segélyével rögzítjük. Ily sínrögzítéseknél a rugókat azáltal 5 feszítették, hogy azokat csavarok, szegek és más effélék útján közvetve vagy közvetlenül leszorították vagy pedig a rúgók ékalakúak voltak és nagy erővel verték azokat a sínalátétre erősített tartószerv 10 alá. Ez ismert eljárásokkal nem lehetett használható és megbízható sínrögzítést készíteni. Az új eljárás ezzel szemben abban áll, hogy a rúgókat külön, tehát nem magá-15 hoz a sínrögzítéshez tartozó szerszámmal feszítjük és mindaddig tartjuk e feszített állapotban, míg tartószerveik el nincsenek helyezve vagy amíg a riigók tartószervek alá ibehelyeztetnek, mikor is a 20 rúgók annyira meglazíttatnak, hogy a tartószervre támaszkodnak. Ezután eltávolítjuk a szerszámot. Ily rúgók megoldása fordított sorrendben akként történik, hogy a rúgókat a kü-25 lön szerszámmal ismét addig feszítjük, míg tartószervüktől szabaddá válnak, úgy hogy e nagyobb mértékben feszített állapotban a tartószerv alól kihúzhatók, vagy pedig a tartószerv különös erőfeszítés n-él-30 kül távolítható el helyzetéből. Ez eljárás alkalmazásával és a talpon felfekvő lemezrúgók használatával, valamint lemezrúgókhoz való, a síntalpon túlnyúló tartószervekkel a főképen hossz-35 irányban domború lemezrúgók szélességét az egyik síntalpoldal szélességével előnyösen teljesen vagy megközelítőleg egyenlővé tesszük. Ily széles rúgókkal, még aránylag vékony rúgók választása esetén 40 is, igen nagy rúgónyomás fejthető ki a sínekre. A rúgók aránylag csekély vastagsága folytán rugózó hatásuk nagyon jó s ily vékony rúgók megnyúlásától nem kell tartani. Ha ily rúgó egészen a síngerincig ér, úgy hogy tehát egyrészt a sín- 45 gerincre, másrészt pedig tartószervére támaszkodik, akkor egyúttal a sín harántirányában való eltolódás ellen is biztosítva van. Ily széles rúgóknak még az az előnyük, hogy igénybevételüknek megfe- 50 lelően alakíthatók, előnyösen háromszögként képezzük ki, azokat, mikor is leghosszabb oldalukkal a síntalp élén fekszenek fel, míg a háromszög csúcsa a síngerinc felé irányai. Ha a rúgók, mint az ily 55 ismert sínrögzítéseknél szokásos, párhuzamosan haladó hosszélekkel, vagyis négyszögletes alakkal bírnának, akkor a domború rúgó nyújtásakor csúcspontján oly mértékben vétetnék igénybe, hogy rövid 60 idő múlva meglazulna. A találmány szerinti eljárás alkalmazásánál lehetővé válik, hogy a sínrögzítéshez a rúgók számára való, el nem távolítható tartószerveket használjunk, vagyis 65 olyanokat, melyek a sínalátéthez képest legfeljebb párhuzamosan, azonban merőlegesen nem mozgathatók. Ennek folytán, ha kívánatos, csavarok vagy szegek alkalmazása, melyek különben a sínre ható 70 nyomódarab leszorítására használtatnak, elmaradhat. A feszített rúgót leszorító nyomódarab pl. a sínalátéten elrendezett nyúlvány alá való betolása útján biztosítható. Ily módon tehát, a valamely szer- 75 szám útján megfeszített rúgó a síntalp és az alátétlemez kampószerű bordája közt elrendezett, a rúgók fölé és a borda alá nyúló szorítódarabra támaszkodhat. E szorítódarab keresztmetszete pl. Z-alakú le- 80