101134. lajstromszámú szabadalom • Ragasztó eljárás és a hozzávaló képlékeny ragasztószer

— 3 -löt ti vulkanizálási hőmérsékletre hevítjük. Az olyan hemoglobint, mely csak 5 súlyszázalék nedvességtartalmú, mester-5 ségesen módosított, ill. beállított nedvességtartalomnak kell tekinteni, mert nedvességtartalma kisebb, mint amennyi a rendes szobahőmérsékű és a szokásos, kb. 60% telítődésű levegővel való egyensúlyi .0 állapotnak megfelelne. Ha a hártyaanyagot a fenti feltételek alatt szárítjuk, a proteid részlegesen koagulál és ezután még inkább védi nedvesség felvétele ellen a gumi, mely a szárítási folyamat alatt 15 szintén megszilárdult, illetve irreverzibilis géllé alakul át. A hemoglobinnak 65.5° C-nál való koagulálása befejezéséig több órát igényel. Gyakran előnyös a proteidet részlegesen Í0 azáltal koagulálni, hogy néhány perctől egy óráig terjedő ideig 65.5° C hőmérsékletnek tesszü ki, miközben a hemoglobin a nedvességgel szemben kellő mértékben érzéketlenné válik. A koagulálást azután !5 az eljárás következő fázisában, a vulkanizálási hőmérsékleten fejezzük be. A hártyaanyag nedves és folyékony állapotban kerül az alzatra, ahol is a proteid vizes oldatban van diszpergálva, mely 50 az alzat anyagának felületéhez simul, tekintet nélkül arra, hogy az alzat felülete sima vagy érdes. Ha a proteid megkeményedik vagy koagulál, vízálló lesz és ebben az állapotban tovább is érintkezik az 55 alzat anyagával. Hasonlóképpen az oldható és oldatban lévő proteid jól megnedvesíti a gumirészecskéket; a benső érintkezés a megkeményedés, illetve koagulálás után is megmarad úgy, hogy szoros í0 kötés létesül az alzat és a teljesen megérett szilárd hártyában foglalt gumi között, mely a hártya fölé helyezett maszszára, pl. gumira is, ha ez a hártya gumitartalmával egyesül, pl. a hártyában fog-15 lalt guminak és az alkalmazott massza anyagának egyidejű vulkanizálása folytán. A vulkanizáló szer mineműsége és menynyisége a közbeiktatott hártya útján az 50 alzathoz kapcsolandó gumimasszához igazodik. Ez a vulkanizáló szer ugyanolyan legyen, mint a hártya útján az alzathoz kapcsolandó kaucsukban vagy kompozícióban alkalmazott vulkanizáló szer, de a 55 hártyához használt vulkanizáló szernek és az akcelerátornak mennyiségi aránya célszerűen valamivel nagyobb legyen oly célból, hogy a hártyaanyag, adott hőmérsékleten és adott időben, kissé nagyobb vulkanizálási fokot érjen el, mint az al- 60 zathoz tapasztott vulkanizált anyag. Ha a vulkanizálás sebessége nem fontos és ha a kívánt kötés eléréséhez a hártyában foglalt guminak aránylag alacsony vulkanizálási foka is elegendő, akkor a 65 hártyába vulkanizáló szert nem kell keverni; a hártya útján az alzathoz tapasztandó masszába bekebelezett vulkanizátor hatása abban nyilvánul meg, hogy a hártya gumitartalmát vándorlás útján 70 vulkanizálja, amikor az egyesített anyagokat vulkanizálás céljából felhevítjük. Ily esetben az alkalmazott vulkanizálható masszának a hártyával szomszédos felületét vulkanizátor-felesleggel látjuk el. 75 A hártya gumitartalmának feltétlenül nagynak kell lennie és így ha a hártyaanyagba bármely okból töltőanyagokat kebeleztetünk be, a töltőanyag mennyisége ne legyen akkora, hogy a töltőanyag 80 és a gumi közötti fázist megfordíthassa. Adott esetben a bekebelezendő töltőanyag mennyiségét a mindenkori cél szabja meg. A töltőanyagot a guminak és a proteidnek hozzákeverése után kell bekebelezni, 85 mert ekkor a proteid mint a kolloid védőszere hat és meggátolja a csomóképződést. Ez az óvatossági rendszabály különösen akkor fontos, ha vulkanizáló szer gyanánt szilárd halmazállapotú, felaprított ként 90 használunk. Ugyanez áll az akcelerátorra is, amelyet a hártyaanyagba kebelezünk. Ha pl. tartályok bélelésénél mártás vagy borítás nem jön figyelembe, akkor a hártyafelületet pl. valamely oldószerrel 95 való beecsetelés útján tehetjük ragadóssá. Találmányunk alkalmazási köre igen tág. Az eljárással pl. tömör járműabroncsok lágy gumianyagát a kerék acélabroncsához vagy pántjához oly szilárdan kap- 100 csolhatjuk, hogy a kötés húzóigénybevételeknek jobban ellentáll, mint maga az abroncs gumianyaga. A találmány szerinti hártya segélyével öntött keménygumirészeket fémvezetőkkel, saválló lemezeket 105 tartályok belsejével kapcsolhatunk össze stb. Eljárhatunk úgy is, hogy mindkét alzatra egy-egy hártyát rakunk fel és a kettőt egymással összetapasztjuk, ha pl. két fémlemez vagy üveg és fémtest össze- no kapcsolásáról van szó. Ekkor a fent ismertetett módon egy-egy hártyát rakunk fel a két test egyesítendő felületére, a hártyákat egymásra helyezzük és kellő nyomás alatt vulkanizálási melegnek vetjük alá. 115 A két hártya vulkanizálható alkatrészei ekkor egymással kölcsönösen egyesülnek és a bennük foglalt proteidek a vulkáni-