100999. lajstromszámú szabadalom • Fényszóró

Megjelent 1930. évi szeptember hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI RIRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100999. SZÁM. — Il/d. OSZTÁLY. Fényszóró. Berta Imre gépkocsivezető Budapest. A bejelentés napja 1930. évi március hó 15-ike. Á találmány szerinti fényszóró a fényforrásból jövő és a gyűjtőlencsén áteső .fénysugaraknak az ismert fényszórókhoz képest rendkívüli mértékben fokozott, egé-5 szen 100%-ig menő kihasználását és így a valamely adott fényforrással elért, fényhatásnak rendkívüli mértékű fokozását teszi lehetővé. A találmány abban áll, hogy .a fényfor-10 rásnak az üveglencsétől elfordított oldalán olyan, pl. gömbsüvegalakú reflektort alkalmazunk, mely a hátrafelé menő és így hatástalan fénysugarakat a fényforrás körzetébe veri vissza. A fényszóró ha-15 tásfokát még jobban fokozhatjuk és oldalirányú, diffúz világítást érhetünk el, ha az üveglencsén közvetlenül, illetve a fényforrás körzetébe való reflektálás után párhuzamos sugárnyaláb alakjában át nem 20 eső fénysugarakat alkalmas, pl. kellően elhelyzett parabolikus reflektor segélyével az üveglencsére ferde szög alatt verjük vissza. A mellékelt rajz 1. ábráján látható, szo-25 kásos fényszóróknál az (L) lencse gyújtópontjában elhelyezett (F) fényforrásból kiinduló fénysugarakat az (L) lencse megtöri és ismert módon párhuzamos sugárnyalábot ad. A fényszóró csak az a szög 30 által határolt fénysugarakat hasznosítja, míg a többi fénysugár a lencsét nem éri és így a fényszóró hatásfoka szempontjából elvész. Az ismert fényszórók hatásfokát igen 35 jelentékenyen javíthatjuk, ha a találmány egy foganatosítási alakja értelmében (lásd a mellékelt rajz 2. ábráját) az (L) lencse gyújtópontjában elhelyezett (F) fényforrásnak a lencsétől elfordított oldalán a (K) reflektort rendezzük el, melynek oly 40 gömbsüveg alakja van, amelynek középpontja az (F) fényforrással összeesik. A (K) reflektor az (F) fényforrásból az (L) lencsétől elfordított irány felé kiinduló fénysugarakat az (F) pontba veri vissz.a, 45 úgy hogy ezeknek fényhatása — a (K) gömbfelületen való visszaverődésnél előálló, mintegy 30—35% veszteséget leszámítva — az (F) fényforrásból a lencse felé kiinduló fénysugarak fényhatásához hoz- 50 záadódik. A fényhatás 65—70%-kal nagyobb, mintha csupán az (L) lencsét alkalmaznánk. Az így kapott erős fényhatás azonban még mindig csak az (L) lencse átnxérőjé- .56 vei azonos, párhuzamos sugárkévét ad, míg oldalirányban nem kapunk fénysugarakat. Az eddig ismert fényszóróknál ezt a hiányt azáltal küszöbölték ki, hogy az 60 liveglencse külső, domború felületén hossz-, haránt- és körirányban csíkalakú bekoszörüléseket alkalmaztak, melyek bizonyos mértékű diffúz fényt szolgáltattak. Az ilyen ismert megoldásoknak az a hát- 65 ránya, hogy a lencséből kilépő párhuzamos sugarak száma csökken és így az előrevetett fénymennyiség kevesebb. Természetes, hogy a diffúz fény létesítésére a találmány szerinti fényszórónál 70 is alkalmazhatjuk a fentemlített, ismert bekoszörüléseket, sokkal előnyösebb azon ban a 3. ábrán látható megoldás, mely a diffúz sugarak létesítését az előre vetett sugárnyaláb fényintenzitásának csökké- 75 nése nélkül eredményezi. A találmány szerinti fényszórónak ezen, még tökéletesebb foganatosítási alakja