100962. lajstromszámú szabadalom • Résvízzel hajtott önszívó körforgó-szivattyú

Megjelent 1930. évi szeptember hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100962. SZÁM. — XXI/c. OSZTÁLY. Résvízzel hajtott önszívó körforgó-szivattyú. Dr. Ing-. Pfleiderer Károly műegyetemi tanár Braunschweig:. A bejelentés napja 1929. évi szeptember hó 17-ike. Németországi elsőbbsége 1929. évi julius hó 16-ika. Az eddigelé ismeretessé vált önszívó körforgó szivattyúk hátránya, hogy hatásfokuk a leszívó berendezés járulékos erőszükséglete folytán tetemesen rosszabb a közön-5 séges szivattyúk hatásfokánál. A találmány, ennek a hátránynak kiküszöbölésére, a leszívásra oly energiaforrást alkalmaz, mely minden körforgó szivattyúnál rendelkezésre áll, de eddigelé 10 kihasználatlanul megsemmisült, még pedig egyrészt a kerék, illetve a kiegyenlítő dugattyú vagy tárcsa és másrészt a tok közötti, elengedhetetlen résben elvesző víz energiáját. Ennek a veszteségvíznek 15 energiáját a találmány, sugárkészülékben, a vezetékek és a szivattyú légtelenítésére hasznosítja. Ismeretes ugyan már oly elrendezés., melynél a tehermentesítő tárcsába vágott 20 furatok végzik a légtelenítést, de ennek az igen érzékeny berendezésnek leszívó hatása igen csekély, mert a résvíznek csak egy része hasznosíttatik; emellett hosszú, sugárirányú résekre van szükség, melyek 25 tetemes súrlódási veszteséget okoznak. Az 1. ábra a találmánynak egyes kerekeken való alkalmazását szemléilteti, melynél a rés közvetlenül a sugárszivattyú kilépési szájcsövéül szolgál, (a) a járó-30 kerék, melynek belső gyűrűalakú rését a mozgó (b) és a helytálló (c) falú gyűrűs száj cső alkotja. A résvíz ezen gyűrű alakú résből vékony, forgó víztárcsa gyanánt lép ki, mely levegőt vagy vizet szív le a kör-35 nyezetből. A tárcsától balra eső tér, az ábra szerint, közvetlenül a kerékbeömléssel van összekötve. A jobb oldalt vagy ugyanazzal a térrel, vagy mint az ábra mutatja, (e) vezeték útján, a szívótoldattal kapcsolhatjuk össze. A légvízkerék sebes- 40 sége a (d) szájcsőben nyomássá alakul át és a keverék az (f) térben gyűlik össze, ahol az (i) cső légteleníti és a (g) vezeték ismét a szivattyúba vagy más térbe folyatja, melybe önműködő (h) fojtószelep 45 lehet beiktatva. A berendezés könnyen úgy alakítható át, hogy a tengelyirányú nyomás önműködően egyenlíttetik ki. A szájcső elé csupán második (H) fojtószervet kell iktat- 50 nunk (2. ábra), ahol is a beömléssel szemben fekvő rés hasznosíttatik. Ha a rótor pl. bal felé mozog, akkor a fúvókarés bővül, azaz a mozgó (b) szájcsőfalra gyakorolt nyomás csökken, míg a mozgás meg 55 nem szűnik. Az előkapcsolt (H) fojtószervnek további kedvező hatása az, hogy a résveszteség csökken, sőt kisebbé tehető, mint a közönséges szivattyúknál. Többfokozatú szivattyúknak rendesen kü- 60 lön szervük van a tengelyirányú nyomás kiegyenlítésére, mely ismert módon, két egymás mögé iktatott fojtóhelyből áll, melyek közül legalább az egyiknek a rótor helyzetével változnia kell. A találmány sze- g5 rint ezen két fojtóhely egyikét sugárszivattyúvá alakíthatjuk. A 3. ábra ezt a gondolatmenetet érzékelteti, ahol is az (a) kerék többfokozatú körforgó szivattyú utolsó fokozatához tar- 70 tozik. (H) a változó résű fojtóhely. E mögé már most, a közönséges, második járulékos rés helyébe, sugárkészülék van beiktatva, amely a maradék résvízenergiát nem fojtja, hanem a (c) beömlési száj- 75 csőben sebességgé alakítja át úgy, hogy