100960. lajstromszámú szabadalom • Izzókathódás egyenirányítókhoz való védőkapcsolás

Megjelent 1930. évi szeptember hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 100960. SZÁM. — Vll/g. OSZTÁLY. Izzókathódás egyenirányítókhoz való védőkapesolás. N. Y. Philips' Gloeilanipenfalbriekeii Eindhoven. A bejelentés napja 1928. évi szeptember hó 19-ike. Németországi elsőbbsége 1927. évi október hó 20-ika. Izzókatódás egyenirányítók, különösen gáztöltéses izzókatódás egyenirányítók használatánál az izzókatódákat könnyen érheti veszély azáltal, hogy vagy az 5 emisszióáramot kapcsolják be teljesen még fel nem hevített katódánál, vagy pedig a hálózatban fellépő zavarok esetében a katóda lehűl, amikor is az áram újbóli megindulásánál az egyenirányító nem 10 eléggé felhevített katódával kezdi meg az áramszolgáltatást. Mindkét esetben a katódának az emisszióáram által való pontalakú túlhevítése áll be, ami vagy az izzókatóda azonnali szétrombolására vezet 15 vagy pedig a katódát annyira megrongálja, hogy ennek folytán az egyenirányító élettartama nem kívánatos módon megrövidül. Az első helyen említett hátrány kiküszö-20 bölésére már alkalmaztak oly elrendezéseket, amelyeknél a kapcsolószervek akként vannak berendezve, hogy az emiszszióáramot csakis az izzókatóda számára való hevítoáram bekapcsolása után egy 25 bizonyos idő múlva kapcsolják be. Rendszerint akként járnak el, hogy egy vezérlőkerék segélyével, mellyel az egyenirányító bekapcsolását végzik, e kerék bizonyos részleges elfordulása után az 80 izzókatóda hevítőáramát kapcsolják be, míg az emisszióáram csakis több teljes kerékfordulat elvégzése után utólag kapcsolódik be. Az ilyen elrendezés nem védi az egyenirányítót szétrombolás ellen, ha a 85 hálózati áram megszakad és rövid idő múlva újra megindul, ha csak egyidejűleg minimális kapcsolók is nem alkalmaztatnak. Ha minimális kapcsolók vannak beépítve, úgy az egyenirányító többé nem 40 indul meg automatikusan. Kisebb telje-50 55 sítményekhez való egyenirányítóknál ezen elrendezések túlságosan költségesek ahhoz, hogy alkalmazásra találhatnának. A következőkben oly elrendezést írunk le, mely egyszerű eszközök segélyével a 45 legmesszebbmenő módon védi az izzókatódákat és ezzel az egyenirnyítót és mely ezenkívül oly olcsón állítható elő, hogy még az oly nagy mértékben használatos kis egyenirányítóknál is előnnyel építhető be. A találmány értelmében oly thermikus relaist kapcsolunk be, melyet külön hevítőtekercselés tart üzemben, vagy mely még előnyösebben az izzókatóda hevítőtekercseléséhez párhuzamosan van kapcsolva és mely automatikusan és kívülről nem befolyásolhatóan egy kapcsolóberendezést működtet akként, hogy az emisszióáramot csakis egy meghatározott hőmérséklet elérése után kapcsolja be, vagy pedig ezen emisszióáramot lehűlés alkalmával kb. ugyanazon hőmérsékleten újból megszakítja. A relais maga esetleg a kapcsolót is képezheti. Miután úgy az izzókatóda felhevülése, mint pedig a relais működtetése is felhevülési folyamat, ezen folyamatok kölcsönösen egymásra hangolhatok úgy, hogy a kívánt kapcsolások a kellő időben menjenek végbe. A relais 70 által működtetett kapcsolókészülék tetszőleges kiképzésű lehet. Kis áramerősségekhez célszerűen és anélkül, hogy zavaroktól kellene tartani, egyszerű nyomókontaktusokat választhatunk, miután a ki- 75 kapcsolás árammentes állapotban történik és fényívképződés veszélye nem forog fenn. Nagyobb áramerősségek esetében a relais segélyével célszerűebben rugalmas késkapcsolókat működtetünk. Némely 80 65