100959. lajstromszámú szabadalom • Párna ülőbútörök ülésére és háttámlájára
Megjelent 1930 . évi szeptember hó 15-én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100959. SZÁM. — VlII/f. OSZTÁLY. Párna ülőbútorok ülésére és háttámlájára. Walter KnolL & Co. G. m. b. H. cég1 Feuerbaeh. A bejelentés napja, 1030. évi március hó 20-ika. Németországi elsőbbsége 1929. évi március hó 22-ike. Ülőbútorok ülés- és hátfelületeinek párnázására, szerves párnázó anyagok kizárásával, már eddig a rugalmas rendszerek egész sora vált ismertté, melyek azon-5 ban azt a feladatot, hogy egy párna rugalmas hatását pótolják, csak tökéletlenül voltak képesek teljesíteni. Az említett rendszerek közül kiválnak párhuzamosan kifeszített, valamint csomózott egyszerű spi-10 rálrúgók, melyek végeikkel a székfán sokfélekép erősíttetnek meg. Ezen rendszereknek és közöttük különösen az előbb említetteknek azon súlyosan latba eső és az eddig ismertté vált esz-15 közökkel meg nem szüntethető hátrányuk van, hogy az ülésközép rugózásának viszonya a szélső résznek, azaz a megerősítési helyek közelében levő rész rugózásához, mindig kedvezőtlen. Ily rúgórendsze-20 reknél az ülés közepe mindig kielégítően lágy, de a szegélyövben az ülés nem kívánatos módon kemény. Ezen elrendezés további folyománya maguknak a rugóknak kényszeres kedvezőtlen kihasználása, azaz 25 nagy anyagszükséglet és nagy súly. Jelen találmánnyal itt új eszközök adatnak ezen nehézségek kiküszöbölésére. A feladatot e mellett aránylag egyszerű módon nagy anyagmegtakarítással oldja meg, 80 azáltal, hogy a találmány szerint létesített rugalmas rendszerosztállyal elvileg különválasztjuk és megfelelően térbelileg elosztjuk a «rugalmasság» és «simulékony -ság» döntő sajátosságait. Míg ugyanis az 35 egyszerű, megfeszített rúgó (csavarrúgó) a hajlékonyság és rugózás mindig azonos elosztását adja, addig pl. egy tetszőleges anyagból való hajlékony szalagnak csavarrúgókkal való kombinációja megengedi, 40 hogy a rugalmasság előnyösen a megerősítési helyre helyeztessék át, míg a köizép, a szükségletnek megfelelően, főkép a simulékonyság sajátosságát kaphatja. A találmány lényegét a következőkben leírt foganatosítási példák kapcsán ismer- 45 tétjük. Az 1. ábrán egy foganatosítási példa van felülnézetben feltüntetve, a 2. ábrán oldalnézet, illetve függélyes metszet, a 50 3. ábrán egy második foganatosítási alak felülnézetben, a 4. ábrán egy harmadik foganatosítási alak oldalnézetben, illetve függélyes metszetben, az 55 5. ábra a 4. ábrához tartozó felülnézet, a 6. ábra a 4. ábra szerinti rendszer áthajlított állapotban, a 7. ábra a találmány szerinti rendszer megerősítése a párnakereten, függélyes 60 metszetben, a 8—13. ábrák hasonló ábrázolásban mutatják a megerősítés további foganatosítási alakjait. Az 1. és 2. ábra szerint a rúgós és 65 engedékeny rendszer felváltva egymás mellé sorakoztatott sim'ulkony (a) darabokból és rúgókból, előnyösen (b) csavar -rúgókból áll. Az (a) darabok közvetlenül a párna (c) keretéhez vannak erősítve. 70 Nem szükséges már most, hogy a rendszer egyes övekből álljon, melyek az (a) és (b) részek láncszerű egymásba illesztésével létesülnek, hanem az övek egymással is össze lehetnek láncolva, mint azt a 75 3. ábra mutatja, megfelelő csomópontok létesítése mellett. Végül a 4—6. ábrák értelmében az (a) részek a (b) részekkel egy darabból állhatnak, mimellett egyszerűen a rúgóácél- 80
