100949. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ecetsavanhidrid előállítására ecetsavból

mely a fém vegyületeket részben vagy egészen fémekké alakította. A kísérletek bejgazolták, hogy ha ilyen magukban véve túlságosan érős hatású 5 katalizátorokat, mint aszbesztet, horzsakövet, wolframsavat, stb. alkalmas fémekkel vagy fémvegyületekkel, mint rézzel, ezüsttel vagy ezek vegyületeivel kombináltan alkalmazunk, az ecetsavanhidri-10 det kitűnő termelési hányaddal kapjuk, anélkül, hogy az ecetsavnak számottevő része alakulna át értéktelen termékekké, mint metánná vagy hidrogénné, vagy az ezen eljárásnál nem kívánatos termé-35 kekké, pl. acetonná. Az eljárás bizonyos hőfokhatárokhoz van kötve, melyek átlalában 600 és 800° közt fekszenek. Rendszerint legajánlatosabb szűk hőmérsékhatárok, pl. 650 és 750° ü0 között célszerűen kb. 700°-nál dolgozni. A találmány lényege a következő összehasonlító kísérletekből tűnik ki: Ha jégecetgőzt 700°-nál horzsakővel töltött csövön vezetünk át, kb. 25% ecetsavig anhidridet kapunk. Az (eoetsavanhidridből és változatlan ecetsavból számított) aeetil-termelési hányad kb. 50—60%. Az acetilcsoport többi mennyisége túlbomlás folytán mellékeltermékekké alakulva SO kárba veszett. Ha azonos körülmények mellett 700°-nál tömör rézzel töltött csövön át vezetjük a jégecetgőzt, kb. 5% ecetsavanhidrid képződik. 35 Ha ellenben a jégecetgőzt 700°-nál olyan vasmentes horzsakővel töltött csövön vezetjük keresztül, melyre rézoxidot választottunk ki, akkor 50—60% ecetsavanhidrid képződik s az aeetil-termelési hányad 40 kb. 92%-ot ér el. A reakciótérből kilépő, lényegileg ecetsavanhidridből, változatlan ecetsavból és kevés vízből álló gőzelegyet magában véve ismert módon dolgozzuk fel tovább. 45 A találmány értelmében ajánlatos a gő zöket korábban termelt kondenzátum vagy ecetsav segélyével kondenzálni, pl. azáltal, hogy a kilépő gőzelegyet tornyokban vagy hasonló készülékekben leíratott-50 kondenzátummal vagy lehűtött erős ecetsavval csergedeztetjük. A tapasztalatok szerint ugyanis a reakciótérből kilépő gőzelegy gyakran még ketent is tartalmaz, mely hűtött tömény ecetsavval való 55 találkozásakor anhidriddé alakul. Foganatosítási példák: 1. Gondosan vasmentesített aszbesztet réz, kloriddal itatunk és megszárítunk. Ezen elegykatalizátor fölött kb. 700°-nál jégecet-gőzöket vezetünk. Az aeetil-termelési 60 hányad 90%-ot, az anhidfid-termelési hányad kb. 6Ö%-ot halad meg. A reakciótermék ecetsavanhidriden és ecetsavon kívül még kismennyiségű acetont is tartalmaz^ amelyet ismert módon lehet 'elkülöníteni. 65 2, Savval való kifőzés révén vasmentesített horzsakőre rézkarbonátot választunk ki. Ha ezen katalizátor fölött kb, 700°-nál vezetünk át ecetsavgőzöket, 90%-ot meghaladó aeetil-termelési hánya- 70 dot érünk el; az alkalmazott acetilnek kb, 50%-a alakult át acetsavanhidriddé. 3. Vasmentes horzsakőre ezüsthidroxidot választottunk le. Ez az elegykatalizátor 680—690°-nál kb. a 2 példabeli ered- 75 ményeket szolgáltatja. A kontaktusanyagok hatékonysága idővel csökken. A kontaktusanyag használhatósági idejét megnyújthatjuk az által, hogy a reakciótérbe az ecetsavgőzökkel 80 együttesen kevés oxigént is juttatunk pl. levegő alakjában. Kifáradt kontaktusanyagok regenerálása céljából ajánlatos azokat oxigéntartalmii gázban, pl. levegőben magasabb bőmérséknek alávetni, amit 85 pl. úgy végezhetünk, hogy időszakosan megszüntetjük az eoetsavgőz bevezetését s ehelyett csak levegőt vezetünk be Szabadalmi igények: 1. Eljárás eeetsavanhidridnek ecetsav- 90 gőzökből magasabb hőmérséken katalizátorok segélyével való előállítására, jellemezve olyan elegykatalizátorok alkalmazása által, melyek egyrészt olyan anyagokból, pl. aszbesztből, hor- 95 zsakőből stb. állnak, m«lyek az ecetsavgőzre a kívánt ketenképződésen túlmenő bontóhatást gyakorolnak, másrészt olyan anyagokból, melyek mint pl. a réz, ezüst, vagy ezek vegyületei, 10 az ecetsavmolekulákból való vízlehasadást számottevően meghaladó szétbontást meggátoják. 2. Az 1. alatti eljárás kiviteli módja, melyet az jellemez, hogy olyan fémvegyü- 10 leteket alkalmazunk, melyek, mint pl. a kloridok, hidroxidok és karbonátok, a megfelelő fémmé képesek átalakulni. 3. Az 1. és 2. alatti, eljárás kiviteli alakja, melyet az jellemez, hogy 600 és 800° 11 közötti, célszerűen 650 és 750° közötti hőmérséken dolgozunk. 4. Az 1—3. alatti elj CTTCLS kiviteli módja, melyet az jellemez, hogy a kontaktusanyag élettartamának megnyújtása lí céljából az ecetsavgőzökkel együttesen