100928. lajstromszámú szabadalom • Köpenylemezek átlapolásos illesztése, főleg takarmánysilóknál
Meg-jelent 193O. évi szeptember h ó 193 -én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100928. SZÁM. — X/a. OSZTÁLY. Köpenylemezek átlapolásos illesztése, főleg takarmánysilóknál. Rolf Aiigust igazgató Ratingen és Stenske Richárd mérnök Düsseldorf. A bejelentés napja 1930. évi március hó 19-ike. Németországi elsőbbsége 1929. évi március hó 19-ike. A találmány köpenylemezek átlapolásos illesztésére vonatkozik, amelyet főleg takarmánysilóknál alkalmaznak. A találmány szerinti illesztés azonban bármely 5 más oly üreges testnél is használható, amelyek egyes, egymáshoz illesztett lemezekből állanak. Átlapolásos illesztésnél már ismeretes az egyik lemezszegélyt a másikhoz legörbítni, hogy ekként a siló 10 köralakja álljon elő az egymást átlapoló lemezeket tömítés közbehelyezése mellett csavarok, szegecsek vagy hasonlókkal összekötni. Hogy az összekötő illesztés mentén végig egyenletesen rugalmas tö-15 mítést érjenek el, az összekötő varrat mindkét oldalán lapos vagy profilvasat helyeznek el. A lemezek alakítása eddigelé úgy történt, hogy az egyik lemezre rágörbített 20 szegély a másik lemez szegélyfelületének belső oldalára laposan feküdt fel és a lemezeket az összekötő csavarok csavaranyáinak meghúzásával összeszorították. Az összekötés e módjának az a hátránya, 25 hogy a vékony lemezek szegélycsíkjai egymással szemben domború alakot vesznek fel. A szegélycsíkfelületek tehát nem feküsznek már egymásra oly teljes szélességben, mint a csavaranyák meghú-80 zása előtt, hanem a szegélycsíkok egy részének felhajlása folytán azok a felületcsíkok, amelyek egymással még tényleg érintkeznek, annyira keskenyekké váltak, hogy kifogástalan tömítést már nem 35 lehetett elérni és a siló tartalma a lemezszegély felhajlása folytán keletkezett térbe nyomulhatott, hogy végül a keskeny felfekvésű felület mentén kijuthasson. Továbbá ez ismert szerkezetű illesztésnél ugyancsak a lemez felhajló sze- 40 gélycsíkja folytán a tömítés a siló belső tere felé teljesen szabadon feküdt és tömítőanyagrészek, elbomlása folytán, lassankint a takarmányba kerültek, ami oly hátrány, melyet feltétlenül el kell kerülni. 45 A találmány szerint a lemezszegély legörbített része akként van domborúvá téve, hogy a lemez éle mentén végig húzódó csatorna vagy horony képződik. Ennek a horonynak belső felülete a másik 50 lemez szegélyével a lemezélek felé zárt, a tömítő anyag felvételére alkalmas teret határol. Ezt a teret már most az összekötő elemek, pl. csavarok vagy szegecsek meghúzásával, a domborulat görbületi suga- 55 rának növelésével csökkentjük. Ezáltal egyúttal a tömítőanyagot összesajtoljuk és a görbület szabad lemezélét a másik lemez lyukszegélyének belső felület felé vagy részben ebbe benyomjuk. Másfelől a 60 meg nem görbített lemez szabad éle hasonlóképen a meggörbített lemez külső felületéhez szorul vagy ebbe fekszik be, amiáltal a fentebb leírt hátrányokat teljesen elkerüljük és tömítés gyanánt, pl. 65 valamely képlékeny anyagot, tömítőkittet vagy hasonlót használhatunk. Ahelyett, hogy csak az egyik lemezszegélyt görbítenők meg és alakítanék domborúra, a másik lemezszegélyt is ugyan- 70 ilyen módon alakíthatjuk. E kiképzésnek még az az előnye is megvan, hogy a hornyok között lévő tömítést a vízszintes illesztésen túl meghosszabbíthatjuk és a ráhelyezett lapos vagy profilvassal csavarok 75 útján a ráillesztett és rajta fekvő lemez-
