100914. lajstromszámú szabadalom • Tagolt völgyzárógát
Meg-jelent 1 93O . évi szeptember hó 1 -én . MAGYAR IURÍLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100914. SZÁM. — XV/e. OSZTÁLY. Tagolt völgyzárógát Dr. Ing. Probst Emil műegyetemi tanár és dr. Tölke Frigyes műegyetemi tanársegéd Karlsruhe. A bejelentés napja 1929. évi szeptember hó 10-ike. A találmány tagolt völgyzárógátra vonatkozik és célja az ilyen torlaszl'al előállításának az eddigi szerkezetekhez képest való egyszerűsítése. 5 A tagolt völgyzárógátakra jellemző a falazatnak a tömör torlaszfalhoz viszonyított, csekély tömege, továbbá a fenékvíznyomással szemben való, nagyfokú érzéketlensége és pl. az Ambursen-gátaknál a 10 sík falakból vagy sorozatos boltozat-torlaszfalaknál boltozatokból álló, vízoldali, határoló felületeknek rendesen rézsútos helyzete. Ámbár ez a rézsútos fekvés sztatikai szempontból igen kedvező, az előállítás és 15 az építkezés gyorsasága szempontjából kedvezőtlen. Azok a kísérletek, melyek a vízfelőli határolófelület függélyes helyzetbe hozatalára irányultak, nem váltak be, mert oly pillérméretekre vezettek, melyek az 20 anyagmegtakarítás legnagyobb részét felemésztették. A találmány szerinti, tagolt völgyzárógát lényege az, hogy vízfelőli határolófelületének önálló ellensúlytartója van, úgy-25 hogy az ellensúlytartó és a talajfenék között a fenékvíznyomás elkerülésére térköz marad szabadon. Önálló ellensúlytartó alatt ellensúlyvízoszlop számára való, oly tartószerkezet ér-30 tendő, mely a vízfelőli haltárolófelülettől független. A legjobb hatást akkor érjük el, ha az ellensúlytartó a legmagasabb duzzasztófelszín alatt, lehetőleg mélyen fekszik. Másrészt a tartószerkezet és a talaj-35 kőzet között térköznek kell maradnia, nehogy fenéknyomás vagy felhajtó erő lépjen fel. Az ellensúlytartó egyszerű ágyazását pl. úgy kapjuk, hogy a vízoldali határolófal támasztópilléreit a határolófal mindkél. íO tehát úgy a levegő, mint a vízfelőli oldalán rendezzük el. Az ellensúlytartó szerkezet ekkor két ilyen pillér közé helyezhető és a levegő felőli oldalon a vízfelőli határolófelülettel köthető össze, míg a víz- 45 felőli oldalon megfelelő fal zárja le az ellensúlytartó alatti teret. A találmánynak kiviteli példáit, vízszintes falakként kiképezett ellensúlytartóval, az 1—2. ábrák szemléltetik. Az 50 1. ábra a duzzasztófal felülnézete. A 2. ábra a pillérekkel párhuzamos, függélyes metszet az 1. ábra II—II vonala szerint. A vízfelőli határolófelületet felváltva egy- 55 mást. követő, függélyes (7) boltozatok (2 ábra) és függélyes, sík (12) falak (2. ábra) alkotják. Ez elrendezés helyett csupán sík falakat vagy csupán boltozatokat is alkalmazhatunk. A boltozatoknak belső, homorú 60 (8) bélésfala tangenciálisan fut az (1, 2) pillérfalakba (1. ábra), úgyhogy 180°-os központi szög keletkezik, míg a külső, domború (9) bélésfal addig terjed, míg a pillérfalakat nem metszi. Az (1, 2) pillérfalak 65 völgyirányban (levegő felőli oldalon) fekszenek és megfelelő mélyen vannak alapozva; oldalfelületeik (3, 4, 5) és (6)-tal vannak jelölve. Az 1. és 2. ábrán szemléltetett, a bolto- 70 zatok alatti (10) és a sík falak alatti, vízszintes (13) falakból álló ellensúlytartószerkezet valamennyi pillérfal közt lehet kifeszítve. Ebben az esetben a (7) boltozatok nem terjednek a talajkőzetig, hanem 75 csupán az ellensúlytartó-szerkezet (10), ill. (13) faláig, úgyhogy a (7) boltozat alsó széle, a (10), illetve (13) falak és a talaj-
