100881. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés hosszú villamosvezetékek feszültségének szabályozására
Megjelent 1930. évi szeptember hó 1-én. _ 31AÖÍAE KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100881. SZÁM. — VH/g. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés hosszú villamosvezetékek feszültségének szabályozására. Sípinens-Scluiclvert-Wej-ke A.-G. Berlin-Siemensstadt. k bejelentés n§£ja 1929. évi január hó 19-ike. Németországi elspbbsége lg3& éfi szeptember hó aO-||m. Ismeretes, hogy hosszú villamos vezetékek feszültségének állandó értéken való megtartása végett a Ferranti-effektus és a feszültségesés következtében beálló fe-5 szültségfluktuációkat megfelelő kompenzáló berendezés által ki kell egyenlíteni. A találmány értelmében e kompenzáló berendezéseket, amelyek a vezeték mentén, különböző állomásokon, célszerűen 10 szakaszonként vannak elosztva, a távvezeték terhelési viszonyaitól való közvetlen függőségben úgy szabályozzuk, hogy az egész vezetékben, illetőleg minden szakaszban mindenkor « /T E 15 v -e-= J" legyen, amikor w.L a vezeték hatásos seriesreaktanciáját inclusive az esetleg járulékos reaktánciákkal és w. G a vezeték hatásos parallelreaktanciájának — 20 beleértve az esetleges járulékQs reaktanciákat is — reciprok értékét jelenti. A kompenzálás beállítása célszerűen autpmatikus; e célra pj. állandp (E) feszültség esetén a (J) áramtól (összáram 25 vagy a munkát végző áram) függőségben működő szabályozó berendezés szolgál. Egyszerű árarprelais helyett adott esetben célszerű lejiet, ha a kompenzáló berendezés vezérlésére egy oly quotiens-80 relaist alkalmazunk, mely a találmány szerinti kompenzáló berendezés vezérlésére alkalmas. E célra megfedő egy oly relais, melynél a mozgó rendszer helyzete két villamos tényezői függvé-35 nye. Ily relais pl. kiképezhető akként, hpgy egy Ferraris-tárcsán egymásra ellentétes értelmű két forgató nyomatékot működtetünk, amelyek közül mindegyik nagyságra nézve nemcsak valamely villamos tényező, hanem a mozgó 40 rendszer működésétől is függ. Ily relaisket ismertet Keinath „Die Technik der elektrischeji Messgeráte", í}and 1., 1928. a 350. oldalon-A találmány szerinti berendezés azon 45 a tényen alapul, hogy az esetbein, ha a feszültség és az áram viszonya egyenlő a vezeték hullámellenállásával, úgy az egész vezetéjj mentén, mindenekelőtt azonban az egyes állomáspkon, a feszült- 50 ség állandó marad. A kompenzáló berendezéseket az (L) és (C) tényezpk nagysága szerint a hálózati vezetékekkel vagy párhuzamosan [1. ábra Öl)] vagy azokkal sorosan [2. ábra (B)] rendezzük el. Sok eset- 55 ben célszerű, ha a kompenzáló berendezéseket a vezetékekkel részben sorosan, részben párhuzamosan rendezzük el. [(A) és (B) eset együttesen]. Ha az X. ál>rái}#k megfelelően (C') jelenti a hálózat paral- 60 lelkapacitását és (C") a kompenzáló berendezés által létesített járulékos pgrallelreaktancia értékét, mely lehet kapacitív vagy induktív, akkor az (A) esetben ü + C"=L-jg- 1. 65 Mivel a hálózat (C') parallplkapacitás és a hálózat (L) soros induktivitása állandóak, másrészt pedig az (E) feszültséget állandó értéken kell tartanunk, tehát (CT) értéke (J2 )-től függ és azzal változik. Ha 70 (0") induktív, tehát C" = \— ahol pP kompenzáló berendezés által
